Milyen is az igaz szerelem? Én olyannak képzelem, mint a nyári reggeli szellőt, ami friss és hűsít. Vagy a nyári naplementét, amikor a horizont izzik meleg színek kavalkádjában. Mint télen a havazás, mikor bent ülsz a meleg szobában és nézed ahogy eltakar mindent a hó. Puhának és tisztának látod a tájat. A szerelem a legellentmondásosabb érzése az embernek. Belül vihar van és mégis nyugalom. Felkavar, megnyugtat. Erőt ad és elgyengít.Akit szeretsz az téged boldoggá tesz, időnként még akkor is ha nem szeret viszont.
Én a saját szerelmemet nem is tudom pontosan megfogalmazni. Állandó lebegés. Állandó boldogság. És bár vannak kilengések, mégis hamar nyugalomra talál a nyugtalan szívem. "Rád nézek néha némán, s az otthon visszanéz rám." Ez érzem én. Boldog vagyok. Szerelmes vagyok.
Te vagy az igazi. Te vagy aki kell. Te vagy a nyugalom szigete. A lelkem veled pihen meg. Te vagy a minden. Te vagy az Ö aki kell.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cukorbogár 2011.03.07. 07:42:24
alex.smith 2011.03.09. 00:39:08
Egy valaki élete 2011.03.10. 15:38:52
Egy valaki élete 2011.03.10. 15:39:29
Cukorbogár 2011.03.10. 15:41:07
Monkeygirl 2011.03.10. 20:06:07
Egy valaki élete 2011.03.10. 20:23:37
Cukorbogár 2011.03.13. 20:41:55
"A világ legnehezebb dolga egy olyan embert találni magad mellé aki szeret és akit te is tudsz szeretni. Van aki soha rám sem talál. Én megtaláltam. Milyen érzés? Mintha egy viharban állnál és valaki egy csettintésre lenyugtatná a tomboló orkánt. Észre sem vettem addig a körülöttem lévő orkán nagyságát amig nem jött ö és le nem csendesedett minden. Ha rossz napom van vagy csak nem jó a kedvem elég ha rá gondolok és mindjárt mosolygok mint egy jól lakott napközis. Este mikor lefekszem és nincs velem rá gondolva alszom el. Mikor felkelek az első gondolatom ö. A boldogság egy törékeny dolog, amit az ember vigyázva vigyáz és rejtve rejti el nehogy elvegyék. Nem vagyok egy önző ember de ezt nem adnám senkinek semmiért. Azt az érzést mikor átölel, vagy megcsókol. A világ ilyenkor beszűkül és kettönkre lepepl hull ami körbe ölel és simogat mint a bársony vagy a selyem. Egyetlen pillantásáért a világot megkerülném. Egyetlen érintésért ölni tudnék. Így változik meg az ember élete ha talál valakit akit igazán szerethet és aki igazán szereti, és itt nem csak a "szereti"~n van a hangsúly hanem az "igazán szereti"~n. Igazán. Lénye minden egyes apró mikróbájával. Minden gondolatoddal, tetteddel, levegő vétellel. Mindennel ami te vagy. Rá nézzel és nem tudnál mondani egyetlen négyzetmilimétert amit nem imádnál rajta. Nem tudsz mellette úgy elmenni hogy ne érintsd meg. Mikor érzed szíved csak érte dobog, életed csak az ővé. És nem is akarod hogy ez máshogy legyen...."
2010 máj. 22.