Sziasztok!

Nagyon régen nem irtam. Sajnálom, hogy ez így alakult, de úgy éreztem nem tudok olyat írni, ami titeket egy kicsit is érdekelne. Talán unalmas az életem...:( Van ez így. Megosztom veletek egy újabb gondolatom.

www.youtube.com/watch

Nagyon nehéz idönként. Megbénít a fájdalom a félelem. Mitől félek én magam sem tudom és, hogy mitől fáj azt még kevésbé. Egyszerűen csak bennem lakik mind a kettő mióta eszemet tudom. Vannak hosszabb rövidebb idők mikor nem érzem, megnyugszom, boldog vagyok, de mikor már elhinném, hogy elmúlt újra jön gőzerővel. Letaglóz földhöz vág. Érzem ahogy szétárad bennem, mint a nikotin mikor az első slukkot szívom a cigiből. Ilyenkor nagyon nehéz... Te éreztél már ilyet? Ilyenkor álmodni lenne jó valami szépet nyugodtat nyugtatót, de nem tudsz és ha tudnál is félsz aludni, mert mi van ha rossz az álom? És ha jó? És ha jó, és felébredsz nem fog jobban fájni? Másra nem gondolsz csak arra hogy végre múljon az éjjel. Mindegy mivel csak vége legyen Ne kelljen magányosan feküdnöd. Ne kelljen összekuporodnod és az ürességet érezni. A dermesztő magányt. Csak egy érintés csak arra vágysz, hogy valaki a testével szeressen. Ha szerencsés vagy megkapod. Valaki aki oda hajól megcsókol, lassan alig észrevehető remegéssel az ajkán. Neked adja magát, majd fejest ugrasz az illatában. Elfelejted hol vagy, ki vagy. A gondolat nem marad benned csak az érzések és az érzékelés. Majd az érzékelés olyan nagyra nő, már nem is érzel tőle. Azt  tudod, hogy még még többet kell, hogy elvegyél, és tudod azt is amit elveszel vissza adod, ezt észre veszed, de a tested már nem csak a tiéd. Megosztod ahogy a másik is megossza veled az övét. Lassan olvadtok eggyé rettentően forró tűzben. Arra eszmélsz valaki hosszan csókol és te vissza csokólod. Próbálod lehűteni magad de a vágy tűze nem nyugszik nem hadja magát az követel és ha nem adsz elveszi. Öleled csókolod a megmentőd. Tested meg-meg remeg. Várod folytatást. Nem tudod mit csinálsz csak ösztönösen megcélzod azt ami neked kell. Lassan megrágod a szádba megforgatod és ízlelgeted a kéjt nem akarod, hogy akár egy kicsi is elvesszen belőle,hiszen az ami életben tart, amire most szükséged van mint a levegőre, vagy talán még annál is jobban. Szíved dübörög te cselekszel. Örömet akarsz okozni és neked is nagy szükséged van rá. Lassan végig símítod az izmos mellkast és azt a formás hasat. Kezedet száddal követed. Leheletnyi csókok. Közben beszívod finom illatát. A hasát alhagyva mész lejebb és ha akarnál se tudnál megállni. Csak vissz magával az ár és te boldogan játszod az uszadékfa szerepét. Megadod ami neki kell és utána te is megkapod. Majd egyszer csak úgy érzed, valami robbanás készülödik benned. Hirtelen megilyedsz, hogy ezzel vége,de már nem bánod, úgy érzed ezek után nem lehetsz már boldogtalan. Engeded magad robbansz repülsz szárnyalsz. Tested ott marad az ágyon csak szellemed, lelked megy egészen fel a csillagokhoz. Érzed a szabadságot a mérhetetlen boldoságot tizedmásodpercekben, de mégis úgy érzed örökké tarthat. Majd rájössz, hogy nem, ez nem tart örökké, de még reménykedhetsz még nincs vége, de jaj, jön az a végső pillanat mikor rá kell jönnöd nincs végtelen és ennek is vége. Csak egy pillanat. Ekkor már elfogadod, és nem is bánod, mert ha pár másodpercre is de tiéd volt a boldogság a szabdság és a világmindenség...