"Mindenapok"-érzések

Megpróbálom leírni magamat és érzéseimet, majd darabokra töröm mindkettőt, hátha az összeillesztés közben kiderül egy két igazság vagy lesz válasz egy két kérdésre. :) "Lelkem, szívem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ...De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Óh, nincs erőm, én édes Istenem!..."

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Linkblog

Ajánló :)

Egy kis ajánló :) Olvassátok kedvetekr NOVELLA

Friss topikok

Linkblog

2009.09.16. 21:05 Egy valaki élete

Álom

 Az álmok veszélyes éa furcsa dolgok. Persze ez attől függ mely álmokról beszélünk. Azokról az álmokról amiket ébren álmodunk meg és szeretnénk, hogy a jövönket képezze, vagy amiket éjjel alvás közben gyötörnek vagy boldogítanak. 

Az éjszaka álmai kínóznak egy ideje. Van egy vissza térő álmom. Nem szeretem. Furcsa játékot űz velem. Idönként mintha egy film főszereplöje lennék. mert nehezen hiszem el, hogy valóságban van olyan, hogy többszöer álmodja az ember ugyanazt. Hát velem mostanában megtörtént. Állok egy hatalmas teremben körülöttem sok ember. Sok ismerös és sok ismeretlen. Boldog vagyok. Együtt indulunk el a terem egyik felébe. A terem oldalán ajtók, melyekbe benyitnak az emberek, és vagy tovább mennek vagy nagyon boldogan belépnek rajta. Ekkor eltünik az ajtó. Minden ajtón csak egy ember léphet be utána semmivé foszlik. Haladunk egyre kevesebben a terem másik vége felé. A hely szükül. Lassan mindenki benyit egy ajtón. Persze közben beszélgetünk. Arra nem emléxem miről, csak az maradt meg hogy nagyon magyaráznak többen nekem valamit. Ahogy haladunk csak páran maradnak mellettem. Őket ismerem. Nagyon közel állnak hozzám. Persze mindenkire nem emléxem csak pár arc az ami megmaradt az álom vége után. Aztán ők is kinyitnak egy ajtót és belépnek boldogan. Én ahogy fogynak körülöttem az emberek egyre elveszettebben érzem magam. Mig végül észreveszem, hogy egyedül maradtam. A terem már csak egy folyósó melyben alkigt bírok haladni. Vissza akarok fordulni de valamiért nem teszem. Megyek és ajtók vannak mellettem, de nem tudom őket kinyítni. Az álom vége az, hogy kétségbe esve futok, amig  arra nem kelek, hogy nem kapok levegőt. eddig ezt háromszor álmodtam. Nem tudtam utána aludni. Nem is volt kedvem megvallom öszintén. Nem tudom miért gyötör ez a furcsa álom. Talán nem is érdekel. De az biztos, hogy az utolsó már nagyon rossz volt. Levegöért kapkodva kelek, folyik rólam a víz. Remélem hamar elmúlik és nem álmodom újra és újra. Bár gyerekkoromban is volt egy két vissza térő álmom, de ezek mind gyerekes rémálmok voltak. És mindig változott pár dolog, persze a lényeg az ugyan az volt. Furi és nagyon nem szeretem dolog. De remélem nem álmodom többé.

 

Mai napi idézet: "Most azonban csak romokat láttam. Romokat, amelyeket gyerekkorunkban várakká varázsolt a képzeletünk, romok, amelyek közt annyit játszottunk, s ahol annyiszor kerestem az én kis hercegemet."                                                                                                                         Paulo Coelho

 

Hallgassatok zenét is (már aki szereti Mozart-ot): 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://maiesemeny.blog.hu/api/trackback/id/tr701387153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.