Sziasztok!
Hát hulla vagyok. Az elmúlt két nap folyamatos munkával telt. Nagyon fársztó volt. Ráadásul elvágtam a lábamat is úgyhogy bice-boca lettem. Naon elegem van a munkámból. Jó lenne pár nap pihenő, de talán majd egy hét múlva. Vagy még több. Inkább több. Sajna. Hoolnap suli aztán éjjel megen munka. Ki vagyok purcanva....
Van olyan, aki nyugodt, hallgatag
Jól kezelhetõ, néma rab
De akad olyan, aki megvadul
Ha börtönébõl nem szabadul
Megy a mûsor
Nézed az életem
Majom a ketrecben
Igen
Ráznám a rácsot
De nem merem
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem
Majom a ketrecben
Szívem
Annyiszor vádolsz
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben
Döntened kell, mi a fontosabb
Megnyisd vagy õrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad
A rabok szíve megszakad
Megy a mûsor
Nézed az életem
Majom a ketrecben
Igen
Ráznám a rácsot
De nem merem
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem
Majom a ketrecben
Szívem
Annyiszor vádolsz
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben
Csak bámul és etet
A könnyeken nevet
Õ arctalan lehet
Õ gyûlölve szeret
Annak akarsz látni
Ami nem vagyok
Majom a ketrecben
Igen
Ráznám a rácsot
De nem hagyod
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem
Majom a ketrecben
Szívem
Annyiszor vádolsz
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben
Emlegetett szamár.... Szóval említettem úgy futólag egy exemet aki a legjobb barátomnak avanzsált elöször. Na szóval ma találkoztunk. Ő hozott haza. Nem tudta hogyan hangsúlyozza ki azt, hogy Ő foglalt, mert barátnöje van. Mekkorra hülye barom. Csak azt nem tudom, hogy a jó fenébe lehetett valamikor a legjobb barátom. Hááát ez egy hülye. Mi a tökömet gondolt ha nem mondja rávettem magam. Azért ott még nem tartunk. Sőőőőt. Soha nem is fogunk tartani. Vagy be akarja bízonyítani, hogy ő annyirra hetero, hogy még a saját nemével egy levegőt sem hajlandó venni. Hááát ez engem is teljesen hülyének nézz??? Annyira hetero, mint Freddy Mercury volt, amennyire most Elton John az. Na jó feldühített, de tartottam magam. Persze az első szava bunkóság volt. Nem bírta, hogy ne szóljon be. Köcsög. Mintha annak idején én kezdtem volna ki vele. Pedig ez nagyon nem így volt. Ohhh hogy szakadna sz ég arra a beképzelt álhetero fejére. Megkorra egy nagy f*sz.(hozzá teszem nem szószerint, és ezt biztos forrásból tudom:-))Persze ahogy telt az együtt töltött pár óra úgy hagyta abba a bunkóságot is. Csak azt nem rtem mi a fasznak adta a hülyét. Hát láttam vagyis észerevettem, hogy amikor nem ránézek figyel. Söt nem is akárhogy nézett rám. Ezt azért csak észreveszem. Még ennyi idö távlatából is. Csak nem 4 éven keresztül nem volt olyan hét, hogy ne találkoztunk volna. Sőt két év ebből úgytelt, hogy nem volt nap. Fél évig szinte egy szobában éltünk. Azért ismerem. Tudom milyen. Persze változott az utolsó 8 évben de nem gyökeresen. NA NE MÁÁÁ. Na szóval nagyon felböszített.
Mai napi idézet: "Két ember kapcsolatában - a párkapcsolatban is - a félelem megöli az érzelmeket."
Kaposi Kis István
Volt egyszer egy tízenéves fiú, aki nem tudta mit akar a világtól, vagy mit akarthat tőle a világ. Szeretett élni. Mindenbe korán belekóstolt. Hamar rádöbbent ki ő. Rájött nem átlagos szokványos és a családja nem fogadná el. Pontosítva nem ismert olyan embert aki elfogadta volna. Ezért mélyen magába relytette el ezt a valakit aki ő volt és felépített egy teljesen más ember, akit mutatni tudot az emberek elött. Aki megfelel ez elvárásoknak amiben csak tud. Így teltek a mindennapjai. Szótlan és visszahúzodó volt otthon, mert azt várták tőle, szókimondó és hivalkodó volt társaival, mert azt várták tőle, lett barátnője mert azt várták tőle. Persze az utobbit részben ő is akarta. Így teltek az évek. Aztán ez a kitalált valaki, aki nem teljesen ő volt darabokra kezdett hullani. Mindig valamit levetközött belőle. Így rezte magát egyre boldogabnak. Elmúltak a tini évek és szinte teljesen önmaga tudott lenni. Persze még mindig voltak titkok, furcsa érzések, és volt, hogy nem törödött avval, hogy bármit is titkoljon és engedett a vágynak. Persze ezt a kis rést amit nyitott rögtön be is zárta, amint tudta nehogy valami is kiszivárogjon. Sokszor félt, hogy nem tudja magában tartani, vagy akaratlanul is kiderül valami ez ő titkos és furcsa életéről. Nagyon nehéz volt szinte senkinek sem beszélni róla. Persze az évek megedzeték. Szerencséjére megismerkedett valakivel akivel sok év után úgy érezte nyíltan beszélhet. De nem akart. Nem azért mert szégyelte vagy, mert az elutasítástól félt. Az igazság az. hogy attól félt ha elfogadja a barátja akkor ö maga is kénytelen lesz elfogadni. Nem vívhatja tovább a saját harcát. Ami szerinte azért egy egyensúlyt teremtett saját magában. Persze nem bírta tovább magában tartani és elmondta. Elfogatta a barátja. Ő ennek nagyon örült, de tovább folytatta azt az életett amit eddig megszokott. Tele titokkal, titkos találkákkal, félelemmel, önváddal. Persze sokkal könnyebb volt, mert már volt valaki mellette. Így teletek az évek. A mostmár férfinak nem volt senkije. A nagy titka mindenkit elmart maga mellöl, de érezte ö akkor sem vállalhatja magát. Nincs benne elég bátorság, nincs benne önbizalom. Így egyiki ember ment és a másik jött. Nem volt szinte soha boldog. Az saját belső misztériuma megkeserítette. A magával való viaskodás közben megöregedett. Egyedül élt kis lakásában. Nem kereste senki. Nem kellett már senkinek. Nem volt más neki csak a magány. Így halt meg egy téli reggelen. MAGÁNYOSAN, EGYEDÜL, TITKÁVAL ÉS KESERŰSÉGÉVEL A SZÍVÉBEN. SÍRJÁRA EZT IRTÁK: Egy ember aki FÉLT boldog lenni...
"Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna."
Móra Ferenc
Tényleg még nem is irtam az alsőről. Csak , hogy valami bógód téma is legyen. Hát. Érdekes volt. Felejthetetlen mennyira béna és aranyos. 14 éves voltam. Nyár, kurva meleg. Még ma is elöttem van az a fiú. Kicsit zilált haja és az ahogy a döglesztő melegben kiül az arcára a szenvedés. Én is más voltam akkoriban. Nem voltam ennyire szókimondó és hát teljesen más voltam. Még ártatlanként néztem a világot. Ő persze más volt. Talán ez volt amit nagyon magaménak akartam akkor tudni. Tehát adott voltam én és velem egy korú fiú. Már elég régen ismertük egymást. Mondjuk most elöször volt, hogy több idött töltöttünk együtt. Én akkor nem tudtam magamról, amit most tudok, de szerintem még Ő sem. Aztán egy este egyedül otthon. Náluk. Szülei valahova elmentek és csak éjjel volt várható, hogy haza jönnek. Persze mi, mintha már felnöttek lennénk letelepedtünk a tévé elé sörrel a kézben és cigivel a szánkban. Hú de nagynak éreztük magunkat. (talán azok is voltunk) Én kimentem egy üveg sörér, mert elfogyott.. Mire vissza értem ott állt az ajtóban és nézett rám. Láttam valami van. Valahogy furcsán nézett. Ekkor éreztem elöször hogy örülten kívánom. Persze ezt nem akartam elmondani neki. Meg hát sose voltam konzervatív, de azért nagyon furi volt. Megkérdeztem mi van. Nem mondot semmit csak nézett rám. Beakartam menni a szobában mellette. Nem engedett. Oda hajolt és megakart csókolni. Persze reflexból elhúzodtam és megkérdeztem tőle, hogy teljesen hülye, vagy csak alkalmi ez az állapot. Sokkal bátrabb volt nálam. Rám nézett és megkérdezte , hogy én tényleg nem ezt akarom. Háát hogy a fenébe nem. Persze ezt csak magamban gondoltam. Nem akartam rá válaszolni. Na ő válaszolt helyettem és most nem húzottam el a csókja elöl. Nagyon ügyetlen volt a folytatás. Nem ismerte egyikönk sem ennek a fajta testi szerelemnek a minkéntjét. Sokat nevettünk rajta késöbb. Persze nyár végére teljesen tökéletesítettük az együttléteink minden apró mozzanatát. Azóta sok minden megváltozott. Én is. Ő is. Persze azóta is voltunk együtt. Az elmúlt 10 év azért adott még boldog pillanatokat Vele. Csak azóta változtak a szexben elfoglalt helyett illetően. Valahogy Vele mostanra már teljesen kiegészitjük egymást. Annyira hiányzik idönként. Meghódított minket az a nyár. Az most már csak a mienk. Bárcsak kaphatnék még belőle egyszer annyit. Persze gondolom most Ő otthon van a barátnöjénél. Tudom, hogy gondol rám, persze nem éppen most hanem , hogy idönként szokott. Ha valaki látta a Túl a barátságont(ha nem nézze meg) akkor én vagyok Jack Twist Ő meg Enis del Mar. Persze csak körülbelül. Késöbb amikor valakivel összejöttem, teljesen más volt. Nem feltétlen rosszabb vagy jobb csak más. Pl.: mikor az egyik legjobb barátommal lefeküdtem(nem kellett volna) Ez volt barátságunk utolsó éjszakája. Nem tudta még annyira sem elfogadni magát mint én. És én nem akartam Isten biza. Ő kezdte. Aztán ez lett belöle. Mondtam nek, hogy ne mérgesítse a bikát mert felökleli. Nem hitt nekem. Hát akkor éljen a mumusával. Naná hogy rá pár hétre már megbocsájthatatlan haragott érzett irántam. Persze mindenkinek tálalható sztoryja is volt hozzá. Undorító. Na de mindegy ennek is már 9 éve kb.. Túl vagyok ezen is. Meg persze azóta nagyon sok ilyenen. :-)Sok-sok hülyén és sok-sok értékes emberen. Akikkel szinte csak az volt a baj vagy túl sokat vagy túl keveset akart. Általában az első. Én nem coming out-olok. Nem hülye vagyok csak finoman aberált :-). Legyetek jók!
Mai napi idézet: "Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem."
Baltasar Gracián
