"Mindenapok"-érzések

Megpróbálom leírni magamat és érzéseimet, majd darabokra töröm mindkettőt, hátha az összeillesztés közben kiderül egy két igazság vagy lesz válasz egy két kérdésre. :) "Lelkem, szívem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ...De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Óh, nincs erőm, én édes Istenem!..."

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Linkblog

Ajánló :)

Egy kis ajánló :) Olvassátok kedvetekr NOVELLA

Friss topikok

Linkblog

2010.06.20. 22:26 Egy valaki élete

Szóval igen!

 Sziasztok!

Megint itt vagyok! Nagyon régen nem írtam már tudom. Gondoltam most elmesélem mi is történt velem azóta mióta nem írtam. Vagyis kicsit ugorjunk időben a az utolsó bejegyzésem elé. Szóval  olyan február vége felé megismerkedtem valakivel. Találkoztunk és összejöttünk mint azt már említettem is. Igazság szerint így utólag vissza gondolva sok minden nem stimmelt kettőnk közt, de akkor nem nagyon foglalkoztam, csak örültem, hogy van valakim. Nem is tartott sokáig. Március végén szörnyű depresszió lett úrrá rajtam. Nem láttam értelmét semminek, nem értettem mi van velem. Mintha egy sötét szobában ültem volna és nem találtam volna a villany kapcsolóját. Bár láttam az ajtó alatt beszűrődő fényt mégsem voltam képes megtalálni. Nagyon rossz volt. Egyik nap belenéztem a tükörbe és nem ismertem fel magam. Még az ellenségeimnek sem kívánom ezt az érzést. Nehéz volt belőle kikeveredni, de sikerült barátok segítségével.(meg némi nyugtatóval) Mire el tudtam viselni magam addigra a kapcsolatom ami februárban kezdődött annyira nem volt életképes, hogy ennyi is volt. De április elsejével megtörtént a csoda. Legalábbis számomra az. Megismerkedtem Ádival aki az első pillanatban levett a lábamról. Minden szabadidőnket beszélgetéssel ütöttük el. Természetesen csakis interneten. Lebeszéltünk egy találkozót. Elutaztam hozzá 240 km-rel odébb április 12.-én. Azóta megváltozott az életem. Ő adott értelmet az életemnek. Nála szerelmet szeretett és otthont találtam. Nem hittem hogy van ilyen. Van ilyen szerelem, ami mintha végtelen lenne. Az embert elbutítja és megújítja. Ez azóta is tart. Elég sűrűn megyek hozzá és mindig nagyon várom már mikor vissza indulok hogy megint lássam érezzem. Szóval ez történt velem. Remélem elég részletes volt a leírás és megpróbálok többször írni ide, hogy velem tudjatok örülni ha akartok. Csatolok pár bejegyzés a másik blogomból aminek a címét sajnos nem adhatok meg. Írok hozzá dátumot is, hogy lássátok mikori bejegyzésekről van szó. Levezeti a dolgokat amiket itt most leírtam. Pusza Mindenkinek aki engem olvas. Legyen szép éjszakátok. Hamarosan újra hallotok felőlem. Üdv.: L

[ nem tudom ]
Egy alak üldöz a sötét éjszakában. Léptem lassul a sötét alak kiállt álljak meg. Vajon ki ö? Hangja ismerős, cipője kopogását már hallottam. Csak szaladok, nem merek megfordulni. Félek látni az arcát, hallani a hangját miközben a szemembe nézz... Egyszer csak elhall minden. Az alak eltűnik én egyedül állok az utcán. Csak én és a lámpák derengése. Már tudom hogy ki volt és azt is, hogy meg kellet volna állni de már nincs itt. Lassan homlokomhoz emelem kezem letörlöm az izzadságot. - Drága Istenem segíts, mert menten össze esem. Fáradt vagyok és magányos. Egyedül vagyok egy város közepén melyben az épületek az érzéseim...
[ márc. 24. 17:38 ]
 

[ talán nem tudom fogalmam sincs... error ]
Sétálok mellettem halad egy árnyalak. Beszélek hozzá kérlelem, de ö nem hall.
-Miért nem figyelsz!
-Figyelek.
-Biztos?
-Igen. Mondjad csak.
Haladunk tovább lassan beszélek kimérten végig gondolva mit és hogyan mondok. Lassan fakulni kezd az árnyalak. Ahogy Ö fogy bennem úgy nő valami félelmetes és fájdalmas. Lassan úgy érzem, mintha egy nyílt seb tátongana a mellkasomon. Fájdalmamban összegörnyedek a fogyó árnyalak mellettem áll lenézz rám nyújtom neki kezem, de nem segít. Halvány mosoly van az arcán. Tudom kinevet. Ö eltűnik én meg maradok a fájdalommal, és hallom visszhangzani utolsó szavait.
-Hisz én CSAK BOLDOG AKAROK LENNI.....
[ márc. 25. 15:20 ][ megosztás ]
 

[ Hát... ]
Süt a nap. Kék égen bárányfelhők úsznak. Egy hegy tetején állok a nap melegíti az arcom. Lenézek a lankára melynek alapszíne zöld és virágok ezrei színezik tarkára. Halk patak zenéje elegyedik a szél halk zúgásával. Lassan futni kezdek a réten lefelé, a szél fel-fel kap és finoman le leejt. Érzem egy vagyok a lágy légmozgással. Minden virágnak érzem külön az illatát, majd mély levegőt veszek hogy érezzem tömény egészét e szép és természetes tájnak. Szabadnak hiszem magamat, de nem vagyok az. Érzékeim börtönében vagyok bezárva. Mit lát egy ember szeme és milyen tompított illatot képes csak befogadni az orr, egy kéz milyen keveset érez egy felület tapintásánál. Hisz kérdezd az eget, mit lát? Vágyok más lenni. Vágyok repülni. Vágyok mindent teljes egészében érezni. Igazán szabad lenni...
[ márc. 28. 03:34 ][ megosztás ]

 

[ Minden és semmi... ]
Egy érintésre vágyom. Egy érintésre mely nyugtatóan hűs és szerelmesen forró, mely átölel és eltaszít, mely elrepít és a földhöz köt, ami szeret és mégis gyűlöl. Arra vágyom ami nem jön és mégis itt van, ami elmegy és mégis itt marad. Nem tudom valaki érti-e? Mire vágyhat és mit kaphat az ember? Ösztönösen vágyok boldog lenni. Oh de hiába ha nem találom. Szíven hasadéka havas határ csupán, melyen ugyan átkelnek az emberek de letelepedni nem mernek. Volt már aki akart ö sóval szórta szíven lankáit és nem saját tűzével hozta elő a bennem megbúvó tavaszt... Addig is marad a talán egyszer lesz valaki talán egyszer lesz aki...
[ ápr. 01. 10:02 ][ megosztás ]
 

 

[ Boldogság ]
A világ legnehezebb dolga egy olyan embert találni magad mellé aki szeret és akit te is tudsz szeretni. Van aki soha rám sem talál. Én megtaláltam. Milyen érzés? Mintha egy viharban állnál és valaki egy csettintésre lenyugtatná a tomboló orkánt. Észre sem vettem addig a körülöttem lévő orkán nagyságát amíg nem jött ö és le nem csendesedett minden. Ha rossz napom van vagy csak nem jó a kedvem elég ha rá gondolok és mindjárt mosolygok mint egy jól lakott napközis. Este mikor lefekszem és nincs velem rá gondolva alszom el. Mikor felkelek az első gondolatom ö. A boldogság egy törékeny dolog, amit az ember vigyázva vigyáz és rejtve rejti el nehogy elvegyék. Nem vagyok egy önző ember de ezt nem adnám senkinek semmiért. Azt az érzést mikor átölel, vagy megcsókol. A világ ilyenkor beszűkül és kettőnkre lepel hull ami körbe ölel és simogat mint a bársony vagy a selyem. Egyetlen pillantásáért a világot megkerülném. Egyetlen érintésért ölni tudnék. Így változik meg az ember élete ha talál valakit akit igazán szerethet és aki igazán szereti, és itt nem csak a "szereti"~n van a hangsúly hanem az "igazán szereti"~n. Igazán. Lénye minden egyes apró mikrobájával. Minden gondolatoddal, tetteddel, levegő vétellel. Mindennel ami te vagy. Rá nézel és nem tudnál mondani egyetlen négyzet millimétert amit nem imádnál rajta. Nem tudsz mellette úgy elmenni hogy ne érintsd meg. Mikor érzed szíved csak érte dobog, életed csak az övé. És nem is akarod hogy ez máshogy legyen....
[ máj. 22. 03:36 ][ megosztás ]
 

 

 

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://maiesemeny.blog.hu/api/trackback/id/tr852096707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.