"Mindenapok"-érzések

Megpróbálom leírni magamat és érzéseimet, majd darabokra töröm mindkettőt, hátha az összeillesztés közben kiderül egy két igazság vagy lesz válasz egy két kérdésre. :) "Lelkem, szívem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ...De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Óh, nincs erőm, én édes Istenem!..."

Naptár

január 2010
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Linkblog

Ajánló :)

Egy kis ajánló :) Olvassátok kedvetekr NOVELLA

Friss topikok

Linkblog

2010.01.30. 02:53 Egy valaki élete

Egy kis nosztalgia

Ma Drága legjobbomnak húga meghívott az iskolájába egy rendezvényre. Mi is oda jártunk a legjobbommal. Volt egy kis műsor. Nagyon aranyosak voltak. Énekeltek előadtak egy színdarabot. Nagyon tetszett... Persze rögtön a mi középiskolás éveink jutottak az eszembe. Milyen jó is volt akkoriban. Talán a szabadság talán a hülyeségek hiányoznak. Nem tudnám megmondani. Annyi minden történt az a 4 év alatt annyit változtunk és annyit formáltunk egymást. Szerelmek indultak és múltak el. Barátságok szövődtek. Én is ennek az időnek a gyümölcseként élvezhetem a legjobb barátomat. Nem tudom (pedig már nagyon sokat agyaltam rajta) hogy hogyan alakult így az egész. Miért Ö lett az Aki? Ha esetleg Te legjobbom tudod a választ áruld el nekem. Nélküle nem bírtam volna ki azt a négy évet. Nem csak a suli miatt. Annyi minden történt az a négy év alatt mikor ott voltam most feladom és a legjobbom nem is tudja (na most megtudja) Ö volt az aki engem tovább tolt. Nem akartam öt elveszteni és valószínűleg ez lett volna. Nem az Ö vagy az én hibámból egyszerűen ez a tinikor sajátossága. Ha egy barátság túléli a tinikort akkor az akár egy életen át is elkísérhet. És persze nem csak az elvesztésről volt szó. Nagyon sokszor úgy éreztem csak Ö van aki velem mellettem van, akit igazán érdekel mi van velem. Persze lehet, hogy hülyeség, vagy lehet hogy negatívan gondolom a dolgot, de nekem akkor is nagyon nagy segítséget nyújtott és mai napig is nyújt. Ha valakinek szívből jövő dolgot kellene kívánnom akkor egy ilyen barát lenne....  

Nagyon köszönöm Neked az elmúlt éveket, és tud, hogy nagyon örülök annak, hogy végre boldog vagy. Nagyobb örömet okoz nekem a saját boldogságomnál is. Remélem mindig itt leszel. Írhatnék neked nagyon sokat arról mennyire fontos vagy nekem, de remélem tudod...

Jó éjszakát Mindenkinek!

ÉS TÉNYLEG UTÁLOM A PACALT!!!!!:)

Szólj hozzá!


2010.01.28. 01:22 Egy valaki élete

Hhhmmm.

Ma érdekes dolog történt velem a munkahelyemen. Betért a boltba egy öreg hölgy. Ritka jelenség, olyan aki öregen is szép. Haja ősz volt már, de még halványan látszottak a fiatalsága szőke tincsei. Kék szeme valami mérhetetlen szomorúságot tükrözött mit csak az érthet aki ilyen sokat megélt. Bőrébe az idő sava barázdákat húzott mégis szép fehér tiszta maradt. Régi hagyományos szappan illata lengte körül. Valami édességet szeretett volna venni. mert leesett a vércukra. Kiszolgáltam, majd megkérdezte, hogy bent maradhat-e a boltban amíg nem indul a busza. Természetesen megengedtem. Ö mesélni kezdett. Elmondta, hogy épp a temetőből jön. A férje("papa") sírjánál volt kint. Két hónapja temette el és 60 évet éltek együtt. Nagyon hiányzik neki és menne utána ha tehetné                              

-"Szeptemberben volt a 62. házassági évfordulónk. Papa megkérdezte, hogy élnék-e vele még egyszer ennyi évet ha megkér rá. Persze csak viccelt, de ha komolyan is gondolja és Isten is úgy adta volna szívesen éltem volna vele még akár háromszor ennyit is. Meg is mondtam neki, hogy ha már még egyszer ennyit nem is sikerül, amíg csak lehet vele leszek. Hát sajnos rá két hónapra meghalt."-

 Láttam, hogy a szemében gyűlnek a könnyek. Persze én mint egy átlag fiatal kellemetlenül éreztem magam. Még nem érthetem igazán milyen az ha valaki leél egy másik emberrel 60 évet és utána a másik nincs. Meg lehet érteni azt 60 év után, hogy nincs? Nem tudom. Az öreg néni elment és én sokáig a hatása voltam. Eszembe jutott gyerek koromból egy "történet". Olyan 10-11 éves lehettem és édesapám egy két tagú "együttesben" zenélt. Ha olyan helyen játszottak anyu gyakran elvitt minket is nővéremmel. Egyik este egy étteremben zenéltek. Nem egy táncos hely csak amolyan evéshez szól a muzsika esetleg ha valaki akar tud táncolni is de nagy hely nem volt erre a fajta mulatságra. Szóval vacsiztunk és hallgattuk édesapámék által játszott dallamokat. Én ültem a helyemen és észrevettem egy magányos 60 év körüli hölgyet az egyik asztalnál. Hosszú haja kontyban volt. Mivel kicsit duci volt arcán nem voltak ráncok. Csinosan volt felöltözve. Nyakában hosszú gyöngysor. Egyik keze a talpas pohár talpán volt a másik keze az ölében. Arcán mosoly. Mindenkire mosolygott és én úgy éreztem, mintha régről ismerném. Akkor gyermekként oda mentem volna és megöleltem volna. Oda súgtam anyunak, hogy nézze meg milyen aranyos az a néni mindenkire mosolyog. Erre ö azt felelte a néni biztos sokat ivott és, hogy ne bámuljam. Lehet. Nekem viszont olyan emlékem maradt meg róla ami nem sok mindenkiről. Akkoriban azt gondoltam mikor újra eszembe jutott, hogy az a néni volt a jóság eszenciája.(persze nem ezekkel a szavakkal) Egy angyalnak gondoltam akinek az a dolga, hogy mosolyával melegséget költöztessen a szívekbe. Talán igazam volt. Lehet hogy a gyerekként az ember inkább látja a lényeget. Nem tudom. Ahogy azt sem ez az este és a néni miért maradt meg ennyire a fejemben. Talán tényleg vannak angyalok, akik köztünk járnak, akik még nem tudják magukról sem, hogy azok...    

Szólj hozzá!


2010.01.16. 18:51 Egy valaki élete

Egy kis zene

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, merengek a múltak ütemén.

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.

Zene szól az éjben már valahol, a Hold fenn az égen jár.
Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll.
A szív az mindent nem bírhat el, holnap talán az sem fáj,
Ha szembejössz, és nem is szólsz, énhozzám.

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár.
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.
 

Szólj hozzá!


2010.01.16. 18:49 Egy valaki élete

mhhh?.!

Néha reggelig is ébren vagyok és dolgozom. Nem azért vagyok ébren, hogy dolgozzam, azért dolgozom, mert valamit muszáj csinálnom, ha már nem tudok elaludni. Ha elfáradok, eloltom a lámpát, behunyom a szememet, Te jössz megint, és tárgytalan szorongások lepnek el. Nem valami egészséges vágyódás, sokkal több annál. Nem is féltés. Semmi, akárcsak gyatrán megfogalmazható gondolatom sincs ilyenkor Veled kapcsolatban, hanem egészen tetőtől-talpig érzem borzasztó nemlétedet, és azt, hogy mégis vagy valahol. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan jössz, majd ha jössz, hogyan csöngetsz, hogy lépsz be az előszobába, hogyan veszed le a kabátod. Igaz, talán nem is lesz rajtad kabát.

Most el tudnám mondani szépen, betűhöz méltóan, hogyan jöttél, hogyan mentél az utcán, nem lehajtott, és mégsem egyenes fővel, valami halott mosollyal  az arcodon. De ez nem igazi, ez már betű.

Szólj hozzá!


2010.01.08. 21:21 Egy valaki élete

Zavar!!

Hát sziasztok! Igazán nem tudom miért vagy mit írok csak gondoltam megosztom zavarom. Annyi minden jár az agyamban. Most végeztem szobám rendbe tételével. Közeben azon gondolkodtam milyen jó lenne a szívemben is helyre rakni a dolgokat. Ott van aztán kupi és kosz dögivel. Bárcsak olyan egyszerű lenne helyrehozni, mint egy szobát. Napok óta kavarog bennem pár gondolat mit leírni is félek. Tehát nem is fogom. Az a legrosszabb, hogy próbálok boldog lenni, de nem megy. Eddigi életem folyamán ez mindig összejött, csak akarni kellett. Hát most nagyon nem így van. Bármihez is kezdek mindig valami olyant találok benne ami kedvemet szegi. Mostanában csak egy valaminek/kinek tudtam örülni és az sem az én örömöm volt. A legnagyobb gondom az az, hogy nem tudom mi is vagyok igazán. Persze ha valaki megkérdezné nem ezt mondanám, de nagyon ez a helyzet. Egyik kedves ismerősöm, azt mondta, hogy ö normális.(éppen arról volt szó, hogy én nem vettem meg az azonos nemet) Viszont ha ö normális akkor én mi vagyok? Feltettem neki ezt a kérdést és persze rögtön mondtam is neki, hogy akkor én deviáns vagyok. Persze rögtön jött a tagadás ezt ö nem mondta. Nem. Tényleg nem. De ez volt a lényege. D E V I Á N S... Ki született arra a pozícióra, hogy megmondja mi a normális?? Álljon ide elém és mondja akkor a szemembe, hogy deviáns vagyok. Mondja azt, hogy nekem a társadalomban nincs helyem. Persze már azt is megkaptam ha nem akarnám akkor nem lennék ilyen. Mert ez így megy holnaptól az leszek és kész, vagy akár teszem én azt holnaptól nem leszek az és kész. Körülbelül annyira lehetséges mintha az mondanám holnaptól traktor leszek. Persze csak a szint kell kiválasztani. Piros traktor, kék traktor, vagy zöld traktor. Hülyeség... HAHAHAHAHA. Hát aki ezt gondolja kapja be. Vagy tudok jobbat legyen olyan mint én. Nagyon kíváncsi lennék mit tenne az én kibebaszott helyemben. Ja és majd akkor én felállok és az erkölcsi magasságból prédikálva elmondom mi a normális. Máglyára a deviánsokkal. Égjen a sok köcsög. Szóval ha valaki olyan olvassa a blogot aki hisz nekem akkor elmondanám NEM ÉN VÁLASZTOTTAM EZT A FERTELMES ÉLETET. Nekem sokkal könnyebb lenne "normálisnak" lennem. Milyen egyszerű lenne. Teljesen egyértelmű. Oh hány éjszakát forgolódtam át tini korom óta ezen agyalva. Hányszor gondoltam az elmúlásra ez miatt. Hát többet nem. Többet az én fájdalmamból nem eszik senki. Minden erőmmel azon leszek, hogy elfogadjam magam. Ha tetszik azoknak akik így ismernek ha nem. Talán ez hozhat valamennyi békét háborgó lelkemnek. Talán... Persze teljes békét valaki hozna. Valaki aki ott van mikor szenvedek, mikor boldog vagyok, mikor kiszolgáltatott, mikor fáradt, mikor élettel teli... Egyszóval aki a párom... Jó éjszakát Mindenkinek!!!    

  

Ez a vonat ha elindul hadd menjen
Énutánam senki ne keseregjen
Ha valaki énutánam kesereg
A jó Isten a két kezével áldja meg

Kicsi madár miért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon
Nekem sincsen édesapám,sem anyám
A jó Isten mégis gondot visel rám

Életemben csak egyszer voltam boldog
Akkor is a két szememből könny hullott
Sírtam is én örömimben hogy szeretsz,
Bánatimban hogy az enyém nem lehetsz.
 

Szólj hozzá!