"Mindenapok"-érzések

 Mostanában nehezen tudom az érzéseimet, gondolataimat értelmes szavakba bújtatni, leírni, elmesélni. Sok minden kavarog a fejemben. Sok a gond, de próbálok a jóra koncentrálni, mert hála égnek az is van. Persze tudom ha nem gondolok a problémákra attól nem szűnnek meg, de kell, hogy az ember bele tudjon süppedni kicsit a boldog dolgokba. Vannak vágyaim vannak álmaim és ha nem érzem, hogy haladnék a megvalósítás felé nem is bírnám csinálni. Sokat kell dolgoznom. Most is itt vagyok éjszaka a boltban. Nem szeretem ezt a munkát. Nem szeretem ezt a várost. Jó lenne már innen elmenni. Persze ez is csak egy cél egy álom, amit igyekszek elérni, amiért nap nap után dolgozok. 

Nem tudom hova halad ez az ország, de egyre kevesebb abban a bizodalmam, hogy jó az irány. Abban biztos vagyok, hogy gyorsan haladunk, de nem biztos, hogy akkor is jó ez a gyorsaság ha rossz az irány.

Na szóval megpróbálom összeszedni a gondolataimat és többet írni és talán egy kicsit érdekesebbé tenni a blogot. Mostanában el vagyok laposodva, de aki olvasott eddig az úgyis látja... 

 Ma jöttem haza Győrből. Ahogy telik az idő egyre nehezebb lesz otthagyni a én egyetlenemet. Nem jó ez a távolság. Hiányzik. nem nagyon lehet leírni azt, hogy mennyire vagy hogyan. Csak érzem, hogy nem vagyok egész nélküle. Egyre nehezebb felkelni nélküle reggelente, mert nekem csak ö kell., Hogy reggel őt lássam először.  Csak vele akarok lenni. Sokat gondolok arra mikor együtt élünk. Sokat tervezgetem. Meg hát ketten is sokat tervezünk és bár sok az akadály bízom abban, hogy legyőzzük a nehézségeket és sikerül amit elterveztünk... 

Megint megnéztem ezt a filmet. Sokadszorra. Tudom fejből a szöveget. Legalábbis a fontosabbakat. Nem tudom még most sem, hogy ajánljam e valakinek is. Kicsit unalmas kicsit vontatott és kicsit keszekusza, és bár én értem és meglátom benne az érzelmeket, úgy gondolom egy "átlag" ember nem értené, nem azért mert hülye, hanem azért mert nem élte át, vagy nincs olyan ismerőse aki átélte. Olyan furcsa megnézni ezt a filmet.  Nem mondják ki benne a szeretlek szót mégis érződik. Érződik és még sem boldogok. Nincs benne egy percnyi boldogság sem. Minden pozitív jelenetet beárnyékol valami. Minden kockájában megbújik a farkas. Érdekes.  Legalábbis számomra az. Sok minden üzenete van, mégsem áll össze az egész. Van benne düh, érzelem elfojtás, tagadás, egyszóval minden, amit egy meleg átél. 

Na jó nem írok többet nézzétek meg. 

Ismét botrányos beszélgetés született az egyik kereskedelmi TV stúdiójában. A vita legelemibb szabályait sem ismerő „átlag meleget” hívtak meg a Mokka szerkesztői, és Nagy Szilviát, a meleg fesztivál egyik fő szervezőjét. A srác néha még a szót is bele akarta fojtani Szilviába, hiányos ismeretei okán egyes melegekkel kapcsolatos kutatásokat inkább hamisnak állította be, csak védje az igazát. Szerinte nem diszkriminálják itthon a melegeket, mert őt senki se bántja, mikor kézen fogva sétál a párjával.

A műsor vezetői moderálás nélkül hallgatták vendégeik vitáját, Liptai Claudia pedig még erősítette is a tévhitet, hogy a felvonulással a melegek el akarják „fogadtatni” magukat. Pedig csak a jogegyenlőségre akarjuk felhívni a figyelmet, no meg hogy mi is létezünk a társadalomban. Ez évről évre sikerül, bár a botrányos homofóbia reakciói miatt…

Az tény, hogy sok vita van a Meleg Méltóság Menete körül, meleg körökben is. Mi is része vagyunk a társadalomnak, ugyanúgy elfogadóak vagy kirekesztőek vagyunk, mint mindenki más ebben az országban. Sokan meg akarják mondani, mint ifjú meleg hősünk a tévében, hogy maradjunk a „négy fal között”. Tényleg csak ehhez lenne jogunk? Vagy megemlékezhetünk egy felvonulással a Stonewall lázadásról? Kiállhatunk a saját jogainkért, vélt igazunkért, mint egy demokratikus országban szokás tőlünk nyugatabbra?

Nem az összes meleg véleményét képviseljük, amikor utcára megyünk, hanem a radikálisokét. No de akkor már fogjuk be? Vagy szabórichárdok szabják meg még azt is, hogy mit kell gondolnunk, hogy „szeressenek” minket a heterók?

Virág Zsolt

A TV2 ajánlója: „A hazai melegeket és szimpatizánsaikat már az utóbbi években is megosztotta a kérdés: valóban szükség van-e botrányoktól mentesnek egyáltalán nem mondható, hazai melegfelvonulásra. A Mokka stúdiójában a vállaltan saját neméhez vonzódó Szabó Richárd Nagy Szilviát, a júniusi menet egyik szervezőjét kérdezte felháborodva az esemény jogosságáról. Richárd nyílt levélben tiltakozik a felvonulás ellen, őt még nem érte atrocitás mássága miatt, továbbá úgy érzi: ő és vele egyetértő társai “szívják meg” azok miatt, akik kirívóan viselkednek.”

http://tv2.hu/mokka/video/ismet-vonulnak-a-melegek

Forrás: melegvagyok.hu

           tv2.hu

     Szóval van olyan az ember életében, hogy tapintható a dühe. Én valami ilyesmit éreztem a cikk elolvasása és a videó végig nézése után. Felháborít a szűk látásmód. Nem vagyok felvonuló és kicsiny hazámban soha nem is leszek. Vannak fenntartásaim. Nyilván értelmes emberként úgy gondolom nem feltétlen ez az a "fórum" amit a magyar ember gyomra befogad és megemészt, de katasztrófa az, hogy mit meg nem engednek magunknak. Ha nem tetszik vagy nem ért egyet vele ne menjen ki. Kicsit demagóg az, hogyha azt írom, hogy az eldobált tojások esetleg családokon segítene, akik hónap végén csak zsíros kenyeret esznek. Sajnos nekem, ahogy szerintem sokunknak, van ilyen ismerősöm, de persze ez csak egy dolog amin sajnos nem tudok segíteni. Milyen érzés volt nézni azt, hogy a felvonulást dobolják? Bennem haragot ébresztett. Azt éreztem legszívesebben betörném az illető fejét. pedig akik ismernek elmondhatják, hogy nyugodt ember vagyok. Szerintem életemben nem ütöttem meg senkit teljes erőmből vagy haragból. Lehet ha ott lettem volna megcsináltam volna. Na de térjek rá arra mi az ami nagyon feldühített. Első sorban az a nagyon buta meleg akit képesek voltak behívni egy műsorba. Mondom nem vagyok a meleg felvonulás mellett, de akkor sem mondom azt, hogy ne tegyék. Joguk van a felvonuláshoz és az embereknek is úgy kell érezniük, hogy joguk van hozzá. Aki ezt nem így gondolja ne éljen demokratikus államban legyen szíves. Akkor ne menjen szavazni, ne kérje az állam segítségét ha munkanélküli lesz és stb. Látszólag nincs összefüggés, de ha jobban belegondolunk van. Jogok amik megilletnek bárkit aki magyar állampolgár...

Liptai újra megmutatta mennyire ostoba. Megpróbálom idézni (ha esetleg pontatlan elnézést kérek) "Szerintem ha egy heteroszexuális táncolna az Andrássy úton egy szál bugyiban akkor az sem tetszene az embereknek." Szegénykém szerintem memória zavarokkal küzdhet. Emlékezzünk vissza a Budapest Parádé nevű gyönyörű és építő jellegű és magas erkölcsű rendezvényre. Ott senki nem táncolt bugyiban??? Dehogynem. Mégsem láttam kordont, tojás dobálást és semmi mást. Meg aztán kíváncsi lennék arra a hetero férfira, aki ha meglát egy leányt egy szál csöcsben az Andrássy út közepén. Szerintetek 10 férfiból hány háborogna és mennyi csorgatná a nyálát. Igaz tojásokat biztos előakarnának venni, de maximum  kettőt per fő. Az agyának arra a részére nem jutna vér ahol a felháborodás születik...  

Ki lehetne szűrni azokat a melegeket akik megbotránkoztató öltözködéssel ingerlik az egyébként teljesen elfogadó heteroszexuális társadalmat? Igen ki lehetne. Az lenne még a gyönyörű ha a melegek ítélnék el másik embertársukat, utána meg azért sírnának, hogy nem fogadják el az embert. Vannak elképzelések, ötletek. Nem. NEm. NEM.

Talán a megoldás az lenne ha békén hagynák a felvonulást azok akik nem szeretik. Nem mindennapi dologról beszélünk. Nem minden nap kell elkerülni az Andrássy utat. Csak egyetlen nap egy évben. A tojást mondjuk megsütheti vagy ha annyi van akkor talál olyan szervezeteket akik ingyen kaját osztanak és azoknak a konyhájára szíveskedjen leadni. Mennyire egyszerű lenne. És persze még valami. Érdekesnek tartom azt, hogy voltak a felháborodott tojás dobálók és mocskolódók között olyanok akik nem vállalták az arcukat. Ezek az emberek tartják többre magukat? Nem kis dolog kiállni mindenki elé és azt mondani igen én meleg vagyok, és ezeket az embereket dobálja meg egy olyan valaki, aki azt sem meri felvállalni, hogy homofób, pedig őket nem bírálja a társadalom nagy része, nem kerülnek ezért esetlegesen perifériára, illetve nincs meg az a rizikó, hogy felvállalás után elveszti a családját meg esetleg azokat akik eddig a barátai voltak....

Ezért talán nem ártana odafigyelni arra, hogy mit nyilatkozunk. Sajnos én is, mint mindenki alkotok olyan véleményt, aminek a hatását nem mérem fel. Tudom, hogy senki nem tökéletes, de ha sokak által nézet, olvasott helyen nyilatkozok meggondolom, hogy mit és hogyan... 

Milyen is az igaz szerelem? Én olyannak képzelem, mint a nyári reggeli szellőt, ami friss és hűsít. Vagy a nyári naplementét, amikor a horizont izzik meleg színek kavalkádjában. Mint télen a havazás, mikor bent ülsz a meleg szobában és nézed ahogy eltakar mindent a hó. Puhának és tisztának látod a tájat. A szerelem a legellentmondásosabb érzése az embernek. Belül vihar van és mégis nyugalom. Felkavar, megnyugtat. Erőt ad és elgyengít.Akit szeretsz az téged boldoggá tesz, időnként még akkor is ha nem szeret viszont.

Én a saját szerelmemet nem is tudom pontosan megfogalmazni. Állandó lebegés. Állandó boldogság. És bár vannak kilengések, mégis hamar nyugalomra talál a nyugtalan szívem. "Rád nézek néha némán, s az otthon visszanéz rám." Ez érzem én. Boldog vagyok. Szerelmes vagyok.

Te vagy az igazi. Te vagy aki kell. Te vagy a nyugalom szigete. A lelkem veled pihen meg. Te vagy a minden. Te vagy az Ö aki kell.