Hát sziasztok! Igazán nem tudom miért vagy mit írok csak gondoltam megosztom zavarom. Annyi minden jár az agyamban. Most végeztem szobám rendbe tételével. Közeben azon gondolkodtam milyen jó lenne a szívemben is helyre rakni a dolgokat. Ott van aztán kupi és kosz dögivel. Bárcsak olyan egyszerű lenne helyrehozni, mint egy szobát. Napok óta kavarog bennem pár gondolat mit leírni is félek. Tehát nem is fogom. Az a legrosszabb, hogy próbálok boldog lenni, de nem megy. Eddigi életem folyamán ez mindig összejött, csak akarni kellett. Hát most nagyon nem így van. Bármihez is kezdek mindig valami olyant találok benne ami kedvemet szegi. Mostanában csak egy valaminek/kinek tudtam örülni és az sem az én örömöm volt. A legnagyobb gondom az az, hogy nem tudom mi is vagyok igazán. Persze ha valaki megkérdezné nem ezt mondanám, de nagyon ez a helyzet. Egyik kedves ismerősöm, azt mondta, hogy ö normális.(éppen arról volt szó, hogy én nem vettem meg az azonos nemet) Viszont ha ö normális akkor én mi vagyok? Feltettem neki ezt a kérdést és persze rögtön mondtam is neki, hogy akkor én deviáns vagyok. Persze rögtön jött a tagadás ezt ö nem mondta. Nem. Tényleg nem. De ez volt a lényege. D E V I Á N S... Ki született arra a pozícióra, hogy megmondja mi a normális?? Álljon ide elém és mondja akkor a szemembe, hogy deviáns vagyok. Mondja azt, hogy nekem a társadalomban nincs helyem. Persze már azt is megkaptam ha nem akarnám akkor nem lennék ilyen. Mert ez így megy holnaptól az leszek és kész, vagy akár teszem én azt holnaptól nem leszek az és kész. Körülbelül annyira lehetséges mintha az mondanám holnaptól traktor leszek. Persze csak a szint kell kiválasztani. Piros traktor, kék traktor, vagy zöld traktor. Hülyeség... HAHAHAHAHA. Hát aki ezt gondolja kapja be. Vagy tudok jobbat legyen olyan mint én. Nagyon kíváncsi lennék mit tenne az én kibebaszott helyemben. Ja és majd akkor én felállok és az erkölcsi magasságból prédikálva elmondom mi a normális. Máglyára a deviánsokkal. Égjen a sok köcsög. Szóval ha valaki olyan olvassa a blogot aki hisz nekem akkor elmondanám NEM ÉN VÁLASZTOTTAM EZT A FERTELMES ÉLETET. Nekem sokkal könnyebb lenne "normálisnak" lennem. Milyen egyszerű lenne. Teljesen egyértelmű. Oh hány éjszakát forgolódtam át tini korom óta ezen agyalva. Hányszor gondoltam az elmúlásra ez miatt. Hát többet nem. Többet az én fájdalmamból nem eszik senki. Minden erőmmel azon leszek, hogy elfogadjam magam. Ha tetszik azoknak akik így ismernek ha nem. Talán ez hozhat valamennyi békét háborgó lelkemnek. Talán... Persze teljes békét valaki hozna. Valaki aki ott van mikor szenvedek, mikor boldog vagyok, mikor kiszolgáltatott, mikor fáradt, mikor élettel teli... Egyszóval aki a párom... Jó éjszakát Mindenkinek!!!
Ez a vonat ha elindul hadd menjen
Énutánam senki ne keseregjen
Ha valaki énutánam kesereg
A jó Isten a két kezével áldja meg
Kicsi madár miért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon
Nekem sincsen édesapám,sem anyám
A jó Isten mégis gondot visel rám
Életemben csak egyszer voltam boldog
Akkor is a két szememből könny hullott
Sírtam is én örömimben hogy szeretsz,
Bánatimban hogy az enyém nem lehetsz.
