"Mindenapok"-érzések

Megpróbálom leírni magamat és érzéseimet, majd darabokra töröm mindkettőt, hátha az összeillesztés közben kiderül egy két igazság vagy lesz válasz egy két kérdésre. :) "Lelkem, szívem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ...De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Óh, nincs erőm, én édes Istenem!..."

Naptár

december 2009
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Linkblog

Ajánló :)

Egy kis ajánló :) Olvassátok kedvetekr NOVELLA

Friss topikok

Linkblog

2009.12.15. 02:56 Egy valaki élete

Csak úgy...

Kis boldogság a szürke hétköznapokban. Esik a hó. Olyan nagyon szeretem. Mikor az egyenletlen fekete földet puha fehér takaró fedi le. Mindent eltakar. Mintha megváltaná a mocskos világot. Szívemet is helyre rakja. Persze minden bajom és búm nem felejteti, de most úgy érzem a én szívemet és puha fehér selyemmel fedte le. Ettől még fáj, de legalább add egy kis megnyugvást. Imádok ilyenkor kinézni az ablakon. Olyan világossá teszik még az éjszakát is. Az ember lenne ilyenkor hópihe, melyet a szél irányít helyére és gondosan elhelyezi oda ahova kell. Ha nézem a hóesést mindig eszembe jut, hogy minden hópihének saját küldetése van. Olyanok, mint az emberek. Van olyan hópehely melyet az erdőföldjét hívatott eltakarni, van olyan akit a kocsik kereke szabdal szét, vannak olyanok akik emberekre esik és rövid élete a meleg lakásban ér véget. De mindegyik valaminek a végét és valami másnak a kezdetét jelzi. Sok embernek a hideg hó melegséget költöztet a szívébe. ez is az élet nagy paradoxonjai közé tartozik. A természet megtisztulása. A megújulás a pihenés. A természet újra töltése. Kicsiny országunkban is szorosan kötődik a hó a karácsonyhoz és bár sajna sok helyen már nem feltétlen a szeretett a család és Jézus csodás megérkezése a földre az ünnep lényege, azért még vannak olyan családok ahol ez nagyon fontos. Remélem sokan magukba néznek és megkérdezik maguktól mi is ennek az ünnepnek a lényege. Hisz nem a fények nem az ajándék, de még csak nem is a fa. Együtt lenni azokkal akiket nagyon szeretünk. Az évben legalább legyen egy olyan nap mikor azokkal vagyunk akiket szeretünk, vagy ha nem lehetünk velük akkor rájuk gondolunk. Én megpróbálom, mint minden évben evvel a szellemiséggel megtölteni az ünnepet. Azokért a szeretteimért akik sajnos nem lehetnek már velem egy gyertyát gyújtok, akik nem tudnak velem lenni azokra sokat gondolok és egy rövid imát mondok azért hogy boldogan teljen nekik is az ünnep, és akik itt lesznek azokkal jól érzem magam... 

Szólj hozzá!


2009.12.14. 06:13 Egy valaki élete

Eltelt egy újabb éjjel...

Hát igen. Egy újabb éjjel múlt el. Fáradt vagyok és lassan kelhetek mert délután megint kell menni. Nem tudom meddig bírom ezt még csinálni. Kezdek bele fáradni a saját életembe. Szar munka, szar lelkivilág, szar pénzügyi helyzet. Szóval szar minden. Szeretnék egyszer boldogan kelni, úgy hogy semmi sietség, nem árnyékol be  semmi, nem nyomja rá semmi a napomra a bélyegét. Legalább lenne egy valakim. De most tényleg!!!! Jól esne, de még arra sincs időm, hogy ismerkedjek. Merszem meg annyi sincs. Úgy érzem időnként hogy kinevetnek. Lehet, hogy van is benne valami. Általában jók a megérzéseim. Egy pár hete elmentem egyik ismerősömmel a barátommal "bulizni". Háááát. Pár lánnyal találkoztunk. Olyan nagyon kellemetlenül éreztem magam. Végig néztem az asztaltársaságon, és még az a kevés önbizalmam ami volt az szerte foszlott. Nagyon nem voltam oda való. Pontosabban mostanában sehol nem találom a helyem. Itthon is csak a szobában a jó. Nem nagyon beszélgetek senkivel egy-két embert leszámítva. Bár miről is beszélnénk. Nincs is miről. Igazán csak azokkal beszélek mostanában szívesen akiknek megtudok nyílni. Még ha nem is a bajaimról dumálunk hanem csak valami általános témáról akkor is. Valahogy más. Régen nem igényeltem azt hogy tudják mi van velem. Mostanában viszont egyre jobban. Persze nem mindenki csak egy két barátom. Drága Legjobbom annyira hiányzol már. Jó lenne ha találkoznánk és dumálnánk. Vagy csak már az is jó lenne ha csak úgy simán látnálak. Igazából szinte mindent megtudsz innen a blogból.

Na de talán egyszer minden jóra fordul, addig megpróbálom egészben megúszni ezt az időszakot. Ég Veletek Olvasóim. Majd még írok, csak most az álmosság kicsi törpéje ráakaszkodott a szemhéjamra és húzza lefelé, hogy édes álomba repítsen... 

Szólj hozzá!


2009.12.13. 07:28 Egy valaki élete

Élet, szerelem, csalódás és egyéb nyalánkságok...

 Mostanság erősen hanyagolom a blogomat. Bár lenne mit írnom mégsem teszem. Ez azért van, mert mostanában nehéz megfogalmaznom mi az ami bennem van. Időnként nagyon nagyon nem vagyok jól. Persze nagyon hullámzó a kedvem. Öregnek érzem magam. Persze teljesen tisztában vagyok vele, hogy ez teljesen hülyeség hisz a 24 évemmel messze vagyok még az öregségtől. Persze nem is a testi öregségről beszélek. Talán nem is öregség csak a saját életem súlya nyomja a lelkemet. Sodródom és nem olyan irányban visz amerre én szeretnék menni. Persze csak azt tudom, hogy az irány nem jó, de azt merre kéne menni azt nagyon nem tudom. Mióta elment a exem több, mint fél év telt el. Semmi nem olyan mint amikor még csak 20 voltam. Több volt bennem az önbizalom. Sosem voltam egy nagyon jó képű ari srác. Ami sokszor megtetszett másoknak az az önbizalmam volt. Tudtam mit akarok és kitől és hogyan. Na ez az ami nagyon elveszett belőlem. Vissza kéne arra a szintre fejlődni. Vissza akarom kapni régi önmagam. Persze minden ember változik, de vannak olyan tulajdonságok amiket jobb ha az ember nem vetkőzik le. Persze az önbizalom egy védelmi mechanizmus is volt egyben. Egy nagyon jól bevállt védekezés a világgal és az emberekkel szemben. Ezen nagyon sokat gondolkodom mostanában és hiába próbálom vissza nyerni valahogy nem nagyon sikerül.  Talán eljön egyszer ennek is az ideje. Csak győzzem kivárni ezt is. Jó lenne ha valaki lenne ezen a kurva világon akinek én kellek. Nekem már mindegy melyik nem képviselője csak legyen valaki akihez én is tudok ragaszkodni. Jó lenne végre valakinek az illatával takarózva elaludni. Vagy a mellkasára hajtani a fejem és hallgatni a szívverését. Vagy nézni ahogy alszik mellettem. Gyengéden érinteni, vagy az hogy gyengéden érintsenek. Nem a nagy szerelmet várom. Naivitás már nagyon régen meghalt bennem. Csak valakit, aki szeret és kíván. Nem kell hogy szerelmes legyen belém, mert valószínűleg én sem tudnék szerelmes lenni. Miért? Hát a az első hosszú kapcsolatom óta nehezen megy. Bár azóta csak egy ember volt akivel együtt voltam, de őt is csak nagy nehezen szerettem meg. Félek azt hiszem. félek, hogy valakinek oda adom magam és ő elhagy és én ott maradok a széttépett szívemmel és rakhatom megint helyre az életem apró darabjait. Olyan érzés volt az akkor mikor ő elment mintha valami savval öntötték volna le a belsőmet. Mikor a torkomat kaparta akkor éreztem ez a vég, de egy férfi nem sír. Szörnyű volt és nagyon félek, hogy még egy ilyent nem élnék túl. Valakinek a kezébe adod a szíved és ő eldobja és a földbe tapossa. Nem tudom ki hogyan élte át ezen dolgait. Persze én kemény vagyok. Álltam a sarat. Senkinek nem mondtam milyen nehéz is ez az egész. Másnap ugyanúgy felkeltem és elmentem dolgozni. Hát igen ez vagyok én. Felvettem a pajzsomat és senki nem láthatott be rajta. Magam köré tekertem az álcámat mindenki azt látta, hogy jól vagyok és minden rendben, mindeközben belül fuldokoltam és üvöltöttem. Nem tudom miért írom ezek pont most le. Talán azért mert ez az oka annak hogy félek kötődni bárkihez is."Mert mi van, ha csak adott mennyiségű érzelmi mindent ragasztója van mindenkinek, és én már elhasználtam az enyémet? Akkor hogyan ragasztgatom össze megint a szívemet a sok törmelékből?" Persze tét nélkül nincs nyeremény, de nagyon nehéz. Nem akarom még egyszer ezt érezni. Nem akarok csalódni. Nem tudnám mégegyszer ezt végi csinálni. Az elmúlt egy hónapban is egy embernek kicsit kinyitottam a lelkemet és rögtön rám csapta az ajtót. Szerelmes ugyan nem voltam, de neki tudtam volna esélyt adni arra, hogy belé szeressek, de neki nem kellek. Pedig tudom, hogy nagyon tudtam volna szeretni. Hisz egyek a vágyaink. Azonosak az életünk történései. Ö is túl van egy hatalmas csalódáson és tudom, hogy bár még teljesen nem állt talpra ezért volt a nemleges válasz akkor is nehéz elhinni, hogy valaki belépett az életembe akibe ilyen könnyen beleszerethettem volna és nemet mond. Persze ő azt hiszi engem az nem zaklatott fel. Nem is fogja tudni. Talán rá várok. Talán arra várok egyszer csak azt mondja, hogy átgondolta és igen erre vagyis rám van szüksége. Bár nem nagyon hiszem, hogy ez bekövetkezik, de azért bízni lehet. Tudom ha egyszer odaadnám a kezébe a szívemet Ő nem dobná el. Majd meglátjuk. Addig várok egy olyan embert aki a saját börtönömből kiszabadít. Csak legyen elég erőm keresgélni. Legyen erőm akarni. Legyen erőm az érzéseimet életben tartani..."Nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk."

Idézetek:

"Hidd el, hogy nem rosszból mondom neked el,
Minden napod ugyanaz a monoton menet,
Az évek csak telnek, de nem repülnek,
A vágyaid veled együtt elmerülnek."

 

 

"Régi nyomokat keresek, melyeket elfújt a szél. Régi szavakat, melyeket elmosott a víz."

 

"Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!..."

 

 

 

Szólj hozzá!


2009.12.04. 01:13 Egy valaki élete

Hát újra itt.

Tudom, tudom... Nem irtam vagy ezer éve. Nyílván arra nem nagyon foghatom, hogy nem törtét velem semmi mert az elég hihetetlen lenne. Igazából sokszor probáltam irni, és volt is , hogy megírtam egy bejegyzést, de annyira nagyon nem szoltak semmiről és ráadásul szörnyüek is voltak úgyhogy inkább kitöröltem őket és nem irtam semmit. Próbálom a figyelmet felkelteni és ilyenkor jövök rá mennyire sivár is tudd lenni az életem. Igazán most sem történt semmi ami miatt irnom kéne. Vagyis dehogynem történt... De azt nem szeretném leírni, vagyis egyik részem nagyon szeretné másik részem meg egyáltalán nem. Most kb. egy-két hete ezen töröm az agyam, hogy írjam vagy ne irjam. Igazán nem nagy dolog csak hát nem is tudom. Végülis mi baj lehet belöle ha megosztom...  Semmi. Talán tanul belőle valaki. Talán ha vissza olvasom akkor én is tanulok belőle egy kis önfegyelmet... Szóval úgy két hete itt aludt nálam újdonsült ifjonti barátom, de mielött azt hinné valaki nem feküdtem le Vele(TALÁN sajnos). Persze olyan módon sikerült "kényesztetnem" ami hát ha finom akarok fogalmazni nem éppen baráti. Csak hogy itt van a nagy csavar Ö egyáltalán nem gondolja úgy, hogy számára ez egy árható út lenne. Pontosítva: bár engem nem tart kevesebbnek azért ami vagyok magát nem tartaná embernek ha az lenne. Szóval nekem elnézi hogy devianciáim vannak(ezt én szoktam mondani nem Ö), de neki jobb hogy nincsenek és véletlen sem akar. Szóval a csavar az az, hogy én evvel teljesen tisztába voltam/vagyok és hát, felkeltem éjjel és azt komolyan nem tudom megmondani hogyan de a kezembe vettem az ügyet. Az az igazság, hogy az első tisdzta emlékem az az, hogy ott fekszem mellette és hát, hogy is fogalmazzak khm khm kézben tartom a ... helyzetet hozzá teszem mereven kézben tartom. Gondoltam csak fennt van ennyitől én már régen fennt lennék és bár ismerem a véleményét ez ügyben  és furcsálodtam, hogy ébren van és engedi arra véletlenül sem gondoltam hogy nincs ébren. Pedig ez volt a megoldás, mint utólag kiderült. Na persze erre felbúzdúlva más t is csináltam a ... helyzettel. Ezt a részt mindenki fantáziájára bíznám. (drága legjobbom annyira nem durvát:)) Na de azért mikor már szóval... egy idő után felébredt. Bár nem nagyon örült a dolognak mikor magához tért teljesen elég humánus volt. Elfordult. Jah me eddig a hátán feküdt. Na persze már mielött elfordult volna akkor kezdetem elkezdeni gondolkodni mit is csinálok egyébként, de ez emllékes. A lényeg, hogy ekkor már biztos lehettem benne hogy teljesen fennt van. Na én mindjárt neki is álltam beszélni, mert ha az ember kellemetlenül érzi magát mi mást csinál.(én kellemetlenül???ilyen is régen volt az ágyban) Mindjárt megis beszéltük. Érdekes módon megértett és kedves és normális volt, de azért finoman közölte, hogy nem szeretne erre ébredni legközelebb meg azt is, hogy egyébként jól csinálom. Fasza. Nagyon olyan pengeélen tácoltam, hogy most itt vége a barátságnak:S., Hát nem szerettem volna. Azóta evvel ugratom. Végülis nem sült el rosszúl a dolog.(az el sem sült mielött...) Szóval ennyi. Ugyan kérte, hogy ne irjam meg ha lehet, de amiről nem tudd az nem fáj. Meg ha megmondom neki akkor sem lesz kiakadva. Rendes gyerek csak túl konzervatív szex terén:))))) VÉGE

 

Jah és így befejezésül: Az évszázad kérdése: Milyen szinű a tükör?

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása