Hát igen. Egy újabb éjjel múlt el. Fáradt vagyok és lassan kelhetek mert délután megint kell menni. Nem tudom meddig bírom ezt még csinálni. Kezdek bele fáradni a saját életembe. Szar munka, szar lelkivilág, szar pénzügyi helyzet. Szóval szar minden. Szeretnék egyszer boldogan kelni, úgy hogy semmi sietség, nem árnyékol be semmi, nem nyomja rá semmi a napomra a bélyegét. Legalább lenne egy valakim. De most tényleg!!!! Jól esne, de még arra sincs időm, hogy ismerkedjek. Merszem meg annyi sincs. Úgy érzem időnként hogy kinevetnek. Lehet, hogy van is benne valami. Általában jók a megérzéseim. Egy pár hete elmentem egyik ismerősömmel a barátommal "bulizni". Háááát. Pár lánnyal találkoztunk. Olyan nagyon kellemetlenül éreztem magam. Végig néztem az asztaltársaságon, és még az a kevés önbizalmam ami volt az szerte foszlott. Nagyon nem voltam oda való. Pontosabban mostanában sehol nem találom a helyem. Itthon is csak a szobában a jó. Nem nagyon beszélgetek senkivel egy-két embert leszámítva. Bár miről is beszélnénk. Nincs is miről. Igazán csak azokkal beszélek mostanában szívesen akiknek megtudok nyílni. Még ha nem is a bajaimról dumálunk hanem csak valami általános témáról akkor is. Valahogy más. Régen nem igényeltem azt hogy tudják mi van velem. Mostanában viszont egyre jobban. Persze nem mindenki csak egy két barátom. Drága Legjobbom annyira hiányzol már. Jó lenne ha találkoznánk és dumálnánk. Vagy csak már az is jó lenne ha csak úgy simán látnálak. Igazából szinte mindent megtudsz innen a blogból.
Na de talán egyszer minden jóra fordul, addig megpróbálom egészben megúszni ezt az időszakot. Ég Veletek Olvasóim. Majd még írok, csak most az álmosság kicsi törpéje ráakaszkodott a szemhéjamra és húzza lefelé, hogy édes álomba repítsen...
