Tudom, tudom... Nem irtam vagy ezer éve. Nyílván arra nem nagyon foghatom, hogy nem törtét velem semmi mert az elég hihetetlen lenne. Igazából sokszor probáltam irni, és volt is , hogy megírtam egy bejegyzést, de annyira nagyon nem szoltak semmiről és ráadásul szörnyüek is voltak úgyhogy inkább kitöröltem őket és nem irtam semmit. Próbálom a figyelmet felkelteni és ilyenkor jövök rá mennyire sivár is tudd lenni az életem. Igazán most sem történt semmi ami miatt irnom kéne. Vagyis dehogynem történt... De azt nem szeretném leírni, vagyis egyik részem nagyon szeretné másik részem meg egyáltalán nem. Most kb. egy-két hete ezen töröm az agyam, hogy írjam vagy ne irjam. Igazán nem nagy dolog csak hát nem is tudom. Végülis mi baj lehet belöle ha megosztom... Semmi. Talán tanul belőle valaki. Talán ha vissza olvasom akkor én is tanulok belőle egy kis önfegyelmet... Szóval úgy két hete itt aludt nálam újdonsült ifjonti barátom, de mielött azt hinné valaki nem feküdtem le Vele(TALÁN sajnos). Persze olyan módon sikerült "kényesztetnem" ami hát ha finom akarok fogalmazni nem éppen baráti. Csak hogy itt van a nagy csavar Ö egyáltalán nem gondolja úgy, hogy számára ez egy árható út lenne. Pontosítva: bár engem nem tart kevesebbnek azért ami vagyok magát nem tartaná embernek ha az lenne. Szóval nekem elnézi hogy devianciáim vannak(ezt én szoktam mondani nem Ö), de neki jobb hogy nincsenek és véletlen sem akar. Szóval a csavar az az, hogy én evvel teljesen tisztába voltam/vagyok és hát, felkeltem éjjel és azt komolyan nem tudom megmondani hogyan de a kezembe vettem az ügyet. Az az igazság, hogy az első tisdzta emlékem az az, hogy ott fekszem mellette és hát, hogy is fogalmazzak khm khm kézben tartom a ... helyzetet hozzá teszem mereven kézben tartom. Gondoltam csak fennt van ennyitől én már régen fennt lennék és bár ismerem a véleményét ez ügyben és furcsálodtam, hogy ébren van és engedi arra véletlenül sem gondoltam hogy nincs ébren. Pedig ez volt a megoldás, mint utólag kiderült. Na persze erre felbúzdúlva más t is csináltam a ... helyzettel. Ezt a részt mindenki fantáziájára bíznám. (drága legjobbom annyira nem durvát:)) Na de azért mikor már szóval... egy idő után felébredt. Bár nem nagyon örült a dolognak mikor magához tért teljesen elég humánus volt. Elfordult. Jah me eddig a hátán feküdt. Na persze már mielött elfordult volna akkor kezdetem elkezdeni gondolkodni mit is csinálok egyébként, de ez emllékes. A lényeg, hogy ekkor már biztos lehettem benne hogy teljesen fennt van. Na én mindjárt neki is álltam beszélni, mert ha az ember kellemetlenül érzi magát mi mást csinál.(én kellemetlenül???ilyen is régen volt az ágyban) Mindjárt megis beszéltük. Érdekes módon megértett és kedves és normális volt, de azért finoman közölte, hogy nem szeretne erre ébredni legközelebb meg azt is, hogy egyébként jól csinálom. Fasza. Nagyon olyan pengeélen tácoltam, hogy most itt vége a barátságnak:S., Hát nem szerettem volna. Azóta evvel ugratom. Végülis nem sült el rosszúl a dolog.(az el sem sült mielött...) Szóval ennyi. Ugyan kérte, hogy ne irjam meg ha lehet, de amiről nem tudd az nem fáj. Meg ha megmondom neki akkor sem lesz kiakadva. Rendes gyerek csak túl konzervatív szex terén:))))) VÉGE
Jah és így befejezésül: Az évszázad kérdése: Milyen szinű a tükör?
