Ma jöttem haza Győrből. Ahogy telik az idő egyre nehezebb lesz otthagyni a én egyetlenemet. Nem jó ez a távolság. Hiányzik. nem nagyon lehet leírni azt, hogy mennyire vagy hogyan. Csak érzem, hogy nem vagyok egész nélküle. Egyre nehezebb felkelni nélküle reggelente, mert nekem csak ö kell., Hogy reggel őt lássam először. Csak vele akarok lenni. Sokat gondolok arra mikor együtt élünk. Sokat tervezgetem. Meg hát ketten is sokat tervezünk és bár sok az akadály bízom abban, hogy legyőzzük a nehézségeket és sikerül amit elterveztünk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cukorbogár 2011.03.30. 07:33:34
Tudom milyen az, amikor nincs reggeled, és nem kezdődik el a napod, míg nem hallod szerelmed hangját. Tudom milyen érzés reggel mellette ébredni. És tudom milyen érzés vágyni, kívánni a vele közös életet.
...
Én is ugyanezt érzem!