"Mindenapok"-érzések

"Minden erõm elhagyott És vele minden õsi hang, Fejem fölött zúgott a lélekharang. Azt hittem, minden elveszett, De fellobbant a Fény, Tüze tiszta és kemény, Mint maga a remény. És a lángok templomából Egy hang kiszólt, És fel nem tett kérdésemre Így válaszolt: Táncolj a tûzön át, Táncolj a tûzön át, Nincs baj, ami fáj, Nincs gond, ami bánt, Csak táncolj a Tûzön át, És megtisztít a Fény, És a Fénynek szent tüzén Majd elég a Rossz És minden gonosz, Csak táncolj a tûzön át. Azóta újra élhetek, És a kétely nincs velem, De vajon mikor fordul Megint ellenem? Ha mégegyszer megtalál, Nem lesz bennem félelem, Halálon vett életem Egyetlen lapra felteszem. Neked, soha el nem felejtem, Hogy kimondasz dolgokat helyettem, Te vagy a hang, Te vagy a Fény, Melyben újjászülettem. Táncolj a tûzön át, Táncolj a tûzön át, Nincs baj, ami fáj, Nincs gond, ami bánt, Csak táncolj a Tûzön át, És megtisztít a Fény, És a Fénynek szent tüzén Majd elég a Rossz És minden gonosz, Csak táncolj a tûzön át."