"Mindenapok"-érzések

Megpróbálom leírni magamat és érzéseimet, majd darabokra töröm mindkettőt, hátha az összeillesztés közben kiderül egy két igazság vagy lesz válasz egy két kérdésre. :) "Lelkem, szívem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ...De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Óh, nincs erőm, én édes Istenem!..."

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Linkblog

Ajánló :)

Egy kis ajánló :) Olvassátok kedvetekr NOVELLA

Friss topikok

Linkblog

2009.09.18. 03:03 Egy valaki élete

Vannak pillanatok...

Egy kis zene a szöveghez:

 

 

 

Vannak pillanatok mikor az ember ül a sötét szobában és hagyja had áradjon benne végig a keserűség. Mikor nincs körülötte más csak a néma rideg vakság. Megdermeszti a rettegés. Nem akarja, hogy legyen még egy nap amit végig kell csinálnia. Így nem. Ahogy él. Úgy érzi a saját élete, érzései börtönbe zárják. Kijutni nem tud. Ordítana míg erejéből telik. Hátha valami szebb életre ébred. Ahol normális, ahol nem bújkál, mert nincs miért. Nem arra vágyik, hogy megértsék, elfogadják, hanem arra hogy valaki MÁS legyen. MÁS aki normális. Oda vágyik ahol biztonságban van, ahol melegség veszi körbe, nem rideg kétség, mérhetetlen önvád. Fájdalmasak ezek az éjszakák és veszedelmes érzéseket táplál. Bízni próbálsz van belőle kiút, de legbelül érzed NINCS menekvés. Elemészt, felfal ez az élet forma. SOHA nincs elfogadás. SOHA nincs megnyugvás. NINCS menekvésed ez elöl. NINCS ki megvédjen. Rájössz nem tudsz más lenni. Emlékek törnek fel. Bünös pillanatok. Mégsem tudod a vágyat eltemetni magadban. Hiába minden ellenállás, minden ellenérzés. Nem lehet kitörölni belőled, mert ez a lényegeddé vált, ez TE magad vagy. Magaddal nem harcolhatsz magad ellen. Hiába minden erőfeszítés. Hiába minden görcsös próbálkozás. Érzed ez az igazi földi pokol, mit ember átélhet. Mert ez fáj szinte minden pillanatban. Fáj, hogy az vagy aki. Reménytelenség jellemzi időről időre az életed. -Talán tedd azt mit tenni tudsz. Élj így.- Gondolod. És a kérdés? Van értelme? Ennek az egész itt létnek. Valójában nem az itt léttel van próbléma, hanem annak a mikéntjével. Ezekben a pillanatokban nincs ami és aki segíteni tudna. Így marad ez osztályrészül azoknak akik olyanok mint én. Maradnak ezek a nehéz éjjelek és idönként gyötrelmes nappalok. Ez a fájdalmas kettös élet. A saját börtön, melynek rácsai nem engednek, csak idönként kijebb tolódnak teret adnak. Ilyenkor jobb. Ilyenkor szép is tudd lenni, de ez nagyon ritka és nem tart sokáig. Szinte csak kostolót ad, és máris elmúlt. Múló pillanat, kósza árny, édes ábránd bár itt maradnátok... 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://maiesemeny.blog.hu/api/trackback/id/tr151389738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása