"Mindenapok"-érzések

Szóval megint csak a Z.-én jár az eszem. Ha van szabad percem másra sem tudok gondolni. Miért kellett meglátogatnia? Persze azért örülök annak hogy láttam,  csak van ez az érzés vagy mi fene. Ha nincs ott nem teljes a világ. Csak vagyok. Ma eszembe jutott mikor mentünk hozzá a kocsival és direkt úgy váltott, hogy hozzám érjen, meg az arca mikor teszi a hülyét. Na ezektől mosolyogtam egymagamban. Jó volna Vele lenni. Valahogy ha ott van akkor minden más. Olyan egyszerű a világ. Erre kellett rájönnöm tessék. Ahogy tellik az idő úgy leszek egyre hülyébb. Pár évvel ezelött el sem tudtam volna képzelni, hogy egy velem azonos nemüről így gondolkodjak, vagy ilyet érezzek. Vagyis nem volt még eddig senki olyan aki ezt hozta volna ki belőlem. Nem tudom mit tegyek. Ezt valójában én voltam aki elkúrta. Bár lehet hogy Ö is hibás egy-két dologban. Szóval elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon. Bárcsak olvasná ezt a rohadt blogot véletlenül, de úgysem fogja. Talán akkor másképp gondolná. Vagy meggondolná magát. Szó szerint szenvedek a hiányától. Bár beteges méreteket még ölt a dolog. Az még betenne. :-)

Melletted minden reggel vidáman ébredek fel
S könnyûnek érzem mindenem
De néha egy hang a szívemben új útra szólít engem
Talán nem érted meg sohasem, hogy...

Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen
Miért is nem lehetek, egyszerre két helyen
Oooh, Istenem, miért nincs két életem?

Mennyivel könnyebb volna, hogyha két életem volna
Egyet örökre odaadnék neked
A másik szabad lenne, mindennap szárnyra kelne
S mindenkit szeretne, akit lehet

Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben
Oooh, Istenem, miért nincs két életem?

Hogyha két életem volna, az egyik gyengéd volna
Magadhoz láncolhatnád
De a másik örök volna, s ha a világ elpusztulna
Akkor is tovább lobogna

Ha volna két életem, nem fájna semmi sem
Bár volna két életem, nevetnék mindenen
Oooh, Istenem, miért nincs két életem?

Úgy fáj, hogy nincs két életem...