Ma Drága legjobbomnak húga meghívott az iskolájába egy rendezvényre. Mi is oda jártunk a legjobbommal. Volt egy kis műsor. Nagyon aranyosak voltak. Énekeltek előadtak egy színdarabot. Nagyon tetszett... Persze rögtön a mi középiskolás éveink jutottak az eszembe. Milyen jó is volt akkoriban. Talán a szabadság talán a hülyeségek hiányoznak. Nem tudnám megmondani. Annyi minden történt az a 4 év alatt annyit változtunk és annyit formáltunk egymást. Szerelmek indultak és múltak el. Barátságok szövődtek. Én is ennek az időnek a gyümölcseként élvezhetem a legjobb barátomat. Nem tudom (pedig már nagyon sokat agyaltam rajta) hogy hogyan alakult így az egész. Miért Ö lett az Aki? Ha esetleg Te legjobbom tudod a választ áruld el nekem. Nélküle nem bírtam volna ki azt a négy évet. Nem csak a suli miatt. Annyi minden történt az a négy év alatt mikor ott voltam most feladom és a legjobbom nem is tudja (na most megtudja) Ö volt az aki engem tovább tolt. Nem akartam öt elveszteni és valószínűleg ez lett volna. Nem az Ö vagy az én hibámból egyszerűen ez a tinikor sajátossága. Ha egy barátság túléli a tinikort akkor az akár egy életen át is elkísérhet. És persze nem csak az elvesztésről volt szó. Nagyon sokszor úgy éreztem csak Ö van aki velem mellettem van, akit igazán érdekel mi van velem. Persze lehet, hogy hülyeség, vagy lehet hogy negatívan gondolom a dolgot, de nekem akkor is nagyon nagy segítséget nyújtott és mai napig is nyújt. Ha valakinek szívből jövő dolgot kellene kívánnom akkor egy ilyen barát lenne....
Nagyon köszönöm Neked az elmúlt éveket, és tud, hogy nagyon örülök annak, hogy végre boldog vagy. Nagyobb örömet okoz nekem a saját boldogságomnál is. Remélem mindig itt leszel. Írhatnék neked nagyon sokat arról mennyire fontos vagy nekem, de remélem tudod...
Jó éjszakát Mindenkinek!
ÉS TÉNYLEG UTÁLOM A PACALT!!!!!:)
