---Este van és én aludni készülök. Szemem becsukva, agyam az álom peremén. Telefon zörgésről álmodok. Lehet nem is álom? Hát kinyitom a szemem és felveszem a telefont. Egy ismerős hang szól bele. -Feljöhetnék hozzád? Itt vagyok a ház elött. - Hát persze. Nyitom az ajtót halkan besurran a szobámban. Csak áll ott. Nem tudja miért jött? Hangot adok kételyemnek. Persze tudja. Szája mégsem szóra nyílik. Odahajol hozzám lágyan de mégis vadul megcsókol. Vágy izzik fel bennem. Átadom magam. Érzékeink kitisztulnak. Halk nyögések törik meg a csendet. Magas repülés és mély zuhanás. Ez történik. Három óra múlva lihegve nézek az órámra. Ö lassan menne. Mennie kell. Hajnalodik. Egyedül maradtam. Végig gondolom, hogy mi történt. Jó volt azt azért meg kell állapítanom. Viszont érzem nem erre vágyok. Ha maradt volna talán akkor boldogabb lennék. Ha itt szuszogna mellettem akkor lenne teljes a kép. De nem maradt nem szuszog. El ment. Egyedül maradtam a hajnallal.---
Ezt történt pár napja. Hát igen. Vannak még meglepetések. Vannak még csodák. Jó volt mégis annyira kevés. Annyira semmi. Olyan személytelen. Két test egy élvezet. Semmi több. Nagy üres semmi. Nem tom mi van. Jó lenne már tudni mi a faszom van. Faszom ki van. Valami baj van velem. Valaki segíthetne. De nem tud. Jah és tudom mi a baj de nem irom le mert akkor valós lesz. És azt nagyon nem akarom....
