Milyen is az igaz szerelem? Én olyannak képzelem, mint a nyári reggeli szellőt, ami friss és hűsít. Vagy a nyári naplementét, amikor a horizont izzik meleg színek kavalkádjában. Mint télen a havazás, mikor bent ülsz a meleg szobában és nézed ahogy eltakar mindent a hó. Puhának és tisztának látod a tájat. A szerelem a legellentmondásosabb érzése az embernek. Belül vihar van és mégis nyugalom. Felkavar, megnyugtat. Erőt ad és elgyengít.Akit szeretsz az téged boldoggá tesz, időnként még akkor is ha nem szeret viszont.
Én a saját szerelmemet nem is tudom pontosan megfogalmazni. Állandó lebegés. Állandó boldogság. És bár vannak kilengések, mégis hamar nyugalomra talál a nyugtalan szívem. "Rád nézek néha némán, s az otthon visszanéz rám." Ez érzem én. Boldog vagyok. Szerelmes vagyok.
Te vagy az igazi. Te vagy aki kell. Te vagy a nyugalom szigete. A lelkem veled pihen meg. Te vagy a minden. Te vagy az Ö aki kell.
