A cím teljesen jellemzi a gondolataim összességét. Miért vagyok és miért vagyok az aki, és aki vagyok az jó??????? Nagy kérdés... Kevesebb lennék mert bi vagyok?? Nem nem hiszem... Vagy kevesebb lennék mert nem tartozok magasabb társadalmi körökhöz? Nem nem hiszem... Akkor miért próbálja velem elhitetni a társadalom? Egy vagyok a 6,5 milliárdból vagy csak egy a 6,5 milliárdból. Nagy kérdés mi?? :D Talán nem is lényeg mégis idöről idöre foglalkoztat. Megfejteni vágyom ezt a bonyolult rejtvényt, amit életnek hívnak. Elárulok neked egy titkot Kedves Olvasó szerintem nem fogom. Persze reménykedni lehet...
Aki olvasta az Aranyíránytűt (aki nem az olvassa el) biztos elgondolkodott már azon milyen Damienje lenne (a könyvben a lélek az emberek mellett sétál állati alakban, mindenkinek más állata van, neve: Damien). Én ezen sokat gondolkodtam és nagyon nem tudom. Talán szurikáta:D De tényleg nem tudom...
A harmadik amin gondolkodtam a megfelelés. Miért kell megfeleni?? Véleményem szerint csak önző érdekből. Mivel így könyebb kijönni az embertársainkkal. Álarcot viselünk mindannyian. Nagyon sok álarcunk van. A családunk elött a társadalom elött a munkahelyen. Talán a legcsupaszabbak a párunk és a barátaink elött vagyunk. Még saját magunk elött sem vagyunk teljesen álarctalanul. Miért?? Megijednénk magunktól?? Szerintem nagyon is... Fájna saját magunkat saját magunknak látni, ezért nem tartunk tükröt magunk elé. Másokat meg azért nem engedünk csupasz valónkhoz közel, mert sebezhetőek leszünk. Nagyon sebezhetőek, és az életbe maradási ösztön arra késztett minket, hogy húzzunk egy éles határt. Hogy ki hol húzza meg?? Hát nagyban befolyásolja szerintem a gyerekkor hisz akkor még nincs ilyen határ, vagy az ki mennyire naiv. Hisz akit sok csalódás ért az élete folyamán egyre jobban kizárja magából az embereket. Aki naiv az meg hisz mindenkinek. Tehát a naivitás a csalódások hiánya vagy az értelem hiánya? Nagy kérdés. Mindannyian kicsit naivak akkarunk lenni. Jobban mint amennyire vagyunk, mivel valamennyire mindenki az. Szeretnénk hinni a szép dolgokban, mint például a mindent elsöprő szerelem a nagy "Ő" és a feltétlen boldogság. Tényleg van ilyen? vagy ezek csak írói útópiák? A sorsunk meg van irva, vagy mi alakítjuk az életünket 100%-ban? Olyan kérdések ezek mind amiken egy életen át gondolkodunk. "Az Élet nem más, mint álom a halálig" mondta egyik volt barátnöm. Azt hiszem nem volt igaza. Az élet nagyon is valós. Az élet nem álom hisz él, pezseg, buzog és zajlik. Folyamat változik és mi is változunk vele. Új szokásokat veszünk fel és régieket hagyunk el. Változnak a barátok a szerelmek és az érzések mélyülnek vagy épp az ellenkezője felszínessé válnak. Egy biztos tökéletesen élni nem lehet. Mindenkinek megfelelni nagyon nehéz és idönként az álarc viselése teherré válik..
Mai napi idézet:
"Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szivemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem,
a világ másfelé halad."
Babits Mihály
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.