Reggel van és most értem haza. Csak azért irok mert már éjjel eldöntöttem, hogy nekem irnom kell. Hol is kezdjem... Egy új régi érzés. Magány. Mindig történik valami ami előhozza belölem ezt a nem éppen jó érzést. Úgy érzem egyedül vagyok. Amiben lássuk be van is valami. Nem a szex iányzik. Csak az, hogy valaki átkaroljon, szeressen. Nem kell hogy beszéljen. Nem kéne mondani semmit. Csak legyen ott mikor mindenki más elment, vagy amikor senkire nincs szükségem. Persze azt is jó lenne tudnom, hogy egy megértő nőre vágyom vagy egy megértő faszira. Persze mindig másra. Nem tudom, hogy az ilyen életet hogyan lehet tisztességesen csinálni. Jó lenne ha valaki adna egy tippet. Hozzáteszem használhatót...
Meg hát ezért az elmúlt napokban úgy érzem sikerült elveszítenem végleg egy barátot. Vagyis nem tudom... Lehet hogy igazán sosem volt az. Én annak tartottam, de ez nem jelenti azt hogy egy viszont is így van. Egyszerüen érzem, hogy elszakat a szál ami hozzá füzött. Nagyott csalódtam benne. Eddig is voltak vele problémáim, de minekután eljutottam arra a szintre vele kapcsolatban, hogy ha hozzám jönne segítségért nem segítenék, nem látom értelmét az egésznek. Ilyen nálam nem sürün volt. Viszont most nagyon úgy érzem. Már nem haragszom csak szánom szegényt, mert ilyen formán szörnyen primitív(ha finoman akarok fogalmazni). Többé én nem keresem, nem segítek. Ennyi igazából. VÉGE.
