Most ébredtem. Még könnyes a szemem. Csak egy álom volt. Elmúlt vége. Álmomban újra 6 éves voltam. Kint játszottam az udvaron. A kutya ott volt mellettem. Anyuék nem voltak otthon. Nem tudom merre lehetnek. Elmentek autóval valahova. Egyszer csak hallom a kapu nyikorgását, valaki jött. Előre futok, hogy megnézzem ki az aki jött. Bátyám haverja és bátyámat keresi. Ö nincs itthon mert dolgozik. Meg akarja várni. Bemegyünk a házba. A szobában leül mellém az ágyra. Azt mondja addig játszik velem ha szeretném. Persze. Ö tus egy jó játékot. Elkezdi kigombolni a nadrágját. Nézem mit csinál. Majd elszégyellem magam és elfordítom a tekintetem. Ö megfogja nagy kezével a kezemet és a lába közé csúsztatja az én kezem. Elakarom húzni. nem engedi tartja és mondja, hogy nincs semmi baj ez egy nagyon jó játék. Irányítja kezem minden mozdulatát. Majd leakarja venni rólam a nadrágot. Ezt nem akarom nagyon nem. De megint mondja jó lesz. Nem értem mi ez és mit akar csinálni. Én nem akarom. Leveszi a nadrágom és fejét ölembe hajtja. Mit csinálsz?? Nem akarom. Nem foglalkozik velem. Mintha nem is hallana. Ekkor felemeli a fejét és feláll. Elém áll, egyik szórósan fogja a vállam a másikkal a fejemet... nem akarom. Miért?? És ekkor keltem fel. Még most is folynak a könnyeim. Nem nem akarok emlékezni. Nem emlékszem. Miért velem miért én miért nem nem nem nem nem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.