"Mindenapok"-érzések

Ma vagyis tegnap este benézett a munkahelyemre Z. Teljesen elszállt az agyam. Hihetetlen. Mintha rjata kívül megszünt volna viág. Nagyon megörültem mikor megláttam. Hirtelen olyan bolodgság töltött el. Aranyos volt. Nagyon kevesett dumáltunk. Vagyis Ö dumált és én örömmel hallgattam. Teljesen furi volt. Most így rájöttem, hogy nem olyan biztos , hogy menni fog nekünk ez a barátság. Egyébként jobban néz ki mint ahogy emlékeztem rá. Mekkora marha vagyok, de most komolyan. Hát most nem?? Jaaaaaaj. Miért alakult ez így?? Nem igaz. Ez nem lehet igaz. Meg az sem lehet igaz, hogy én íígy érzek. Mivel érdemelte ki?? Avval hogy majd minden alkalommal feldühít??????????Wáááá! Hülye Z!! Egyébként nem pont hozzám jött csak jött valaki elé a vasútra. Nem mertem megkérdezni ki elé. Inkább nem így is elég szar volt, hogy hamar elment hát még ha biztosra tudom, hogy ha esetleg valami fiuka elé jött.(ezt egyébként Ö mondta mindig, hogy fiuka mikor játszotta hogy kurva mód féltékeny, mondjuk talán az is volt)Na de mindegy is. A lényeg az hogy szóval nagyon szarul voltam mikor elment. De nagyon hülyén éreztem magam. Mikor megjött nekiálltam vigyorogni és mikor elment akkor tudtam csak levakarni a képemről. Mint egy idióta. Hát ez van. Megen a saját csapdámba esem. Hülye vagyok és szerintem Z. is az. Na ezért is jó páros lennénk, de nem hisz nekem. Bár mostanában nem is firtattam a dolgot. Meg fogok dögleni:-)

Fáradt vagyok és nagyon magányos. Szomorú. Lassan mennem kell dolgozni. Éjszakás vagyok. Nem vagyok nyugodt mostanában. Semmi sem nyugtat meg. Vagyok de minek. Csak a munka van szinte az életemben. Ez így nagyon nem jó. Ez az ami meghatároz teljesen. Szinte máshova nem is nagyon járok. Ha igen az sem igazi kikapcsolódás. Lehet hogy ahoz az agyamat kéne otthon hagyni. Hogyan lehet a gondokat eltemetni? Jó mélyre, hogy ne találjam öket egy ideig. Mondjuk nem is én keresem. Megtalálnak azok maguktól is. Jó lenne ha valaki itt lenne mellettem. Bár nem tudom meddig tudnám elviselni, de az biztos hogy azért idönként nagyon jó lenne ha... Persze sok minden lenne ami jó lenne, de azt hiszem ez nem nagy kérés az Istentől, de nem kapom meg. Vajon megérdemlem egyáltalán? Talán. Nem tudom azt sem, hogy a magam fajta aberált egyáltalán érdemel-e mást mint amit én kapok. Vagyis semmit. Elmúlt pár nap hajtása még szarabbá tette a  mindennapokat. Pedig eddig is kijutott a szarból bőven. Egyszerüen olyan elveszetnek érzem magam. Keresek valamit amit még magam sem tudok, hogy mi, és persze nem találom. Hogyan lehet valamit megtalálni ha még azt sem tudjuk róla hogy mi az. Fasza. Én egyre hülyébb leszek. Azt hiszem nagyon fáradt vagyok. Agyilag idegileg és lekileg is, na meg fizikailag. Nem is tudom melyik a legrosszabb. Talán ezek eme keveréke az ami kiüt kicsit. Valójában azt sem tudom mit irok, vagyis tudom csak azt már nem nagyon fogom, hogy értelmesen irom-é le. Remélem érthető. Egyébként felhívott Z. Tök jó. Nem nagyon beszélünk mostanában. Én is eltüntem róla nem is beszélve. Nem nagyon tudom mi van Vele. Hiányzik. Mondtam volna neki is de nem nagyon tudtam mert éppen ott álltak mellettem és lehetett hallani hogy éppen egy him nemü emberrel beszélek pláne minekután beleüvölktött a telefonba engem üdvözölve. Nem beszéltünk igazából semmiről. Hamar letette. Igaz dolgoztam. Persze n em rég beszéltünk chaten. Azt irta sok problémája van mostanában. Megosztani még véleletlenül sem akarta velem. Hát igen ez Ö. Teljesen jellemző rá. Inkább a maga hülye mondjánprobálja feldolgozni, mint sem hogy valakinek elmondaná. Isten ments, hogy elárulja. Nem értem a csávót. Jó páros lehettünk volna ha kicsit nyit felém. Persze nem akart. Szerintem ez is közre játszott abban hogy ez így alakult.  Szóval iegn az Ö hibája is. Talán én sem voltam olyan amilyen neki kellett volna.  Ezt sem tudom me nem mondot kurvára semmit. Mekkorra marha tud lenni. Ohhh. Csesze meg. Na de mostmár talán mindegy is. Nem tudom mi lesz velem. Kezdek kifogyni a tartalékaimból. Egyre kevésbé tudom meghallgatni mások problémáját mert nekem is van elég. Legalábbis rögtön ez jutt eszembe ha valaki mondja, hogy van egty kis problémája. Pedig régen nem így volt. Régen mindig fontosabb volt, hogy a körülöttem lévök jól legyenek mint hogy én legyek jól. Éljen a földi pokol legalsó bugyrai egyike, amiben élek. Szeretnék boldog lenni, akár ha sak pillanatokra is. Miért nem érdemlem meg csak egy kicsit? 

"Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,
Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:
Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék."  
 

                                              Karinthy Frigyes

"Könnycsepp fut az arcomon, mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram, miért nem értelek? Mondd meg, miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel, beforratlan sebekkel, ébredek."

"Óh, mocsok halál
s mocsok élet, be rossz látni, mi vagy:
a mindenséget s benne magamat!"

"Gyomrom, agyam tele van, öreg undor éget. Választ akarsz? Kezdelek kiokádni, élet!"

"Pokolhintán vad, szédítő körök,
Tüzes mélységek fönt s alant,
Zuhanva szállni, szállva zuhanni
Való alatt és képzelet fölött
És mindenütt és mindenütt
És mégis a konok határok
Kemény tilalom-léce üt,
Mert várhatatlanokra várok
S nem várok mást, mint várhatatlant:
Oh, véres kínok véres kínja ez."

Sziasztok!

Hát hulla vagyok. Az elmúlt két nap folyamatos munkával telt. Nagyon fársztó volt. Ráadásul elvágtam a lábamat is úgyhogy bice-boca lettem. Naon elegem van a munkámból. Jó lenne pár nap pihenő, de talán majd egy hét múlva. Vagy még több. Inkább több. Sajna. Hoolnap suli aztán éjjel megen munka. Ki vagyok purcanva.... 

Van olyan, aki nyugodt, hallgatag
Jól kezelhetõ, néma rab
De akad olyan, aki megvadul
Ha börtönébõl nem szabadul

Megy a mûsor
Nézed az életem
Majom a ketrecben
Igen
Ráznám a rácsot
De nem merem
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem
Majom a ketrecben
Szívem
Annyiszor vádolsz
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben

Döntened kell, mi a fontosabb
Megnyisd vagy õrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad
A rabok szíve megszakad

Megy a mûsor
Nézed az életem
Majom a ketrecben
Igen
Ráznám a rácsot
De nem merem
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem
Majom a ketrecben
Szívem
Annyiszor vádolsz
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet
Õ arctalan lehet
Õ gyûlölve szeret

Annak akarsz látni
Ami nem vagyok
Majom a ketrecben
Igen
Ráznám a rácsot
De nem hagyod
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem
Majom a ketrecben
Szívem
Annyiszor vádolsz
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben
 

Emlegetett szamár.... Szóval említettem úgy futólag egy exemet aki a legjobb barátomnak avanzsált elöször. Na szóval ma találkoztunk. Ő hozott haza. Nem tudta hogyan hangsúlyozza ki azt, hogy Ő foglalt, mert barátnöje van. Mekkorra hülye barom. Csak azt nem tudom, hogy a jó fenébe lehetett valamikor a legjobb barátom. Hááát ez egy hülye. Mi a tökömet gondolt ha nem mondja rávettem magam. Azért ott még nem tartunk. Sőőőőt. Soha nem is fogunk tartani. Vagy be akarja bízonyítani, hogy ő annyirra hetero, hogy még a saját nemével egy levegőt sem hajlandó venni. Hááát ez engem is teljesen hülyének nézz??? Annyira hetero, mint Freddy Mercury volt, amennyire most Elton John az. Na jó feldühített, de tartottam magam. Persze az első szava bunkóság volt. Nem bírta, hogy ne szóljon be. Köcsög. Mintha annak idején én kezdtem volna ki vele. Pedig ez nagyon nem így volt. Ohhh hogy szakadna sz ég arra a beképzelt álhetero fejére. Megkorra egy nagy f*sz.(hozzá teszem nem szószerint, és ezt biztos forrásból tudom:-))Persze ahogy telt az együtt töltött pár óra úgy hagyta abba a bunkóságot is. Csak azt nem rtem mi a fasznak adta a hülyét. Hát láttam vagyis észerevettem, hogy amikor nem ránézek figyel. Söt nem is akárhogy nézett rám. Ezt azért csak észreveszem. Még ennyi idö távlatából is. Csak nem 4 éven keresztül nem volt olyan hét, hogy ne találkoztunk volna. Sőt két év ebből úgytelt, hogy nem volt nap. Fél évig szinte egy szobában éltünk. Azért ismerem. Tudom milyen. Persze változott az utolsó 8 évben de nem gyökeresen. NA NE MÁÁÁ. Na szóval nagyon felböszített.

Mai napi idézet: "Két ember kapcsolatában - a párkapcsolatban is - a félelem megöli az érzelmeket."

          Kaposi Kis István