"Mindenapok"-érzések

Azt hiszem teljesen elbizonytalanodtam. Hova tart az életem. Ki vagyok és mi szeretnék lenni. Gondolom nem én vagyok evvel a problémával egyedül.  Nem tudom mi is vagyok valójában. Azt meg aztán végképp hogy mi is amit szeretnék. Nem tudom kit szeretnék magam mellé. Vagyis hogy milyen embert tudok elképzelni. Vajon melyik nemre van szükségem inkább és mi is az amit elvárhatok és mi az amit meg is kaphatok. Nagyon nehéz kérdés. Honnan a jó fenéből kéne tudnom? Valaki ha megmondaná annak szívből örülnék. Kérem olvasoimat irják meg véleményüket. Ezeket összegyüjtjük és kiértékeljük. Az eredményről értesítünk minden kedves olvasót. :-) 

A zenét tessék meghallgatni. Gyönyörű. Ráadásul az egyik kedvencem a Mozart Requiemből. Megtisztítja az ember lelkét. :-)

Sziasztok!

Az elmúlt pár napban nem irtam. Nem igazán lett volna mit. Meg hát persze kicsit gondolkodtam. Történt egy olyan múlt héten, hogy meghívtam Z.-t egy koncertre. Igent mondot. Aztán nemet aztán megint igent. Közben volt egy alkalom amikor bunkó volt. Na azért bocsánatot kért. Ez a minimum teszem hozzá. Utána gondolkodtam. Valójábvan nem jelent nekem semmit. Ez sem az sem. Rájöttem olyan tulajdonságokat kedveltem meg Z-ét ami nincs neki. Szóval félre ismertem. Nyílván evvel nem azt mondom, hogy nincsenek jó tulajdonságai. Biztos vannak. Csak olyan tulajdonságokat is felfedezni véltem benne amik nicsenek. Melyek addig erősítették egyéniségét a szememben, hogy ez a fajta kötödés kialakuljon, amit én éreztem. Szóval valami ilyesmi és ennyi. Ha jöne ott lesz ha nem akkor is van aki jöjjön. Nem kell semmiképpen egyedül mennem. Teszek rá hogy jön-e vagy sem. Persze örülnék neki. 

Ma semmi nem történt. Hála égnek végre egy ilen nap is van. Nem szomorkodtam, nem idegeskedtem, Mondjuk boldog sem voltam. Csak olyan semmi. Az az igazi nagy nagy semmi. Munka és aztán itthon pihi. Nagyon jó volt. Tessék ezért megosztom Veletek az egyik nagy kedvencemet. Nagyon szeretem. Vivaldi: Négy Évszak (Tél első tétel). Szerintem gyönyörű. Hallgassátok.  Sziasztok. :)

Nem tudom mit tegyek. Vagyis azt tudom, hogy nem szabad csinálnom semmit. Nem lesz semmi Z.-vel az már tuti biztos. Csak ne lenne ennyire szar ez az egész. Az hadján, hogy nem tudok olyan lenni amilyen akarok, vagy az, hogy nyüglödöm ebben a kurva életben és agyon dolgozom a hülye fejem, de az már nem normális hogy ha már így van, hogy olyan vagyok amilyen akkor nehogy ,ár még azt sem kapjam meg akit akarok. Ez fasza így. Szóval éljenek a szarkupacok. Persze annyira nem vagyok elkeseredve, csak szar. Szar ez az egész ahogy van. Ja és nem szeretem a szar szót.:-) Kicsit ki vagyok. Nagyon rámférne egy kis pihenés. Drága barátom lemegyek hozzád Szegedre. Csak szólj mikor mehetek:-D Ments meg kicsit ezektől a gondoktól és az itteni emberektől. Kérlek!!!!! Persze csak ha nem zavarok. 

És még annak tudnék örülni ha valaki megmondaná...

Madarak jönnek, madarak jönnek 
Halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, mér' ilyen,
Valaki mondja meg, mér' szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,

Valaki mondja meg, mér' jó az ember,
Valaki mondja meg, miér' nem,
Valaki mondja meg, mér' lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem! 

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének.

Valaki mondja meg, a hosszú évek,
Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt, 
Valaki mondja meg, hol maradt. 

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.

Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön, 
Anyám nem mondta, mondd, miért. 

Madarak jönnek, madarak jönnek 
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

 

Szóval megint csak a Z.-én jár az eszem. Ha van szabad percem másra sem tudok gondolni. Miért kellett meglátogatnia? Persze azért örülök annak hogy láttam,  csak van ez az érzés vagy mi fene. Ha nincs ott nem teljes a világ. Csak vagyok. Ma eszembe jutott mikor mentünk hozzá a kocsival és direkt úgy váltott, hogy hozzám érjen, meg az arca mikor teszi a hülyét. Na ezektől mosolyogtam egymagamban. Jó volna Vele lenni. Valahogy ha ott van akkor minden más. Olyan egyszerű a világ. Erre kellett rájönnöm tessék. Ahogy tellik az idő úgy leszek egyre hülyébb. Pár évvel ezelött el sem tudtam volna képzelni, hogy egy velem azonos nemüről így gondolkodjak, vagy ilyet érezzek. Vagyis nem volt még eddig senki olyan aki ezt hozta volna ki belőlem. Nem tudom mit tegyek. Ezt valójában én voltam aki elkúrta. Bár lehet hogy Ö is hibás egy-két dologban. Szóval elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon. Bárcsak olvasná ezt a rohadt blogot véletlenül, de úgysem fogja. Talán akkor másképp gondolná. Vagy meggondolná magát. Szó szerint szenvedek a hiányától. Bár beteges méreteket még ölt a dolog. Az még betenne. :-)

Melletted minden reggel vidáman ébredek fel
S könnyûnek érzem mindenem
De néha egy hang a szívemben új útra szólít engem
Talán nem érted meg sohasem, hogy...

Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen
Miért is nem lehetek, egyszerre két helyen
Oooh, Istenem, miért nincs két életem?

Mennyivel könnyebb volna, hogyha két életem volna
Egyet örökre odaadnék neked
A másik szabad lenne, mindennap szárnyra kelne
S mindenkit szeretne, akit lehet

Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben
Oooh, Istenem, miért nincs két életem?

Hogyha két életem volna, az egyik gyengéd volna
Magadhoz láncolhatnád
De a másik örök volna, s ha a világ elpusztulna
Akkor is tovább lobogna

Ha volna két életem, nem fájna semmi sem
Bár volna két életem, nevetnék mindenen
Oooh, Istenem, miért nincs két életem?

Úgy fáj, hogy nincs két életem...