"Mindenapok"-érzések

Megpróbálom leírni magamat és érzéseimet, majd darabokra töröm mindkettőt, hátha az összeillesztés közben kiderül egy két igazság vagy lesz válasz egy két kérdésre. :) "Lelkem, szívem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ...De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Óh, nincs erőm, én édes Istenem!..."

Naptár

augusztus 2009
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Linkblog

Ajánló :)

Egy kis ajánló :) Olvassátok kedvetekr NOVELLA

Friss topikok

Linkblog

2009.08.30. 12:00 Egy valaki élete

Csak egy érzés:D

"Végre
Most hogy végre látlak,
Van kire gondolnom,
Végre
És ha meg nem is kívánlak,
Azért lesz miröl álmodnom,
Eszembe jutsz
És elénekellek,
Szóvá teszlek,
Újjáteremtelek,
Csak engedd meg.

Végre
Meríts eröt a szóból,
Ami hozzád beszél,
Végre
A szemed tüzének hódol
A vers, amely miattad él,
Így lettél múzsa,
Így köt majd gúzsba
Egyetlen dallam,
Hogy végre szabad legyél,
Hogy többé ne félj,
Hogy többé ne félj.

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyülölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál.
http://www.free-lyrics.org

Végre
Egy kérdésre vár csak a válasz,
A titkod hadd legyek én
Végre
Ha a boldogtalanság fáraszt,
Talán jóvátehetném
Bizonytalan
És egyszerű szándék,
Maga a játék
Az igazi ajándék
Csak ne dobd el még
Csak ne dobd el még.

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál."
 

Szólj hozzá!


2009.08.25. 03:42 Egy valaki élete

Várakozás... :(

Sziasztok!

 

Várakozás... Olyan fájdalmas tud lenni, mint semmi más. Az ember mindig vár valamire, vagy akár valakire, és ezt most nem úgy értem, hogy az asszony bement a boltba és mikor jön ki, vagy akár, hogy 5 perce itt kéne lennie a busznak holvan?! Nem... Arról probálok irni mikor valójában nem is maga az ember vár hanem a lelke. Mikor arra vár valaki hogy múljon a szenvedés. Az ember mikor elkezd valamiben reménykedni és várja hogy bekövetkezzen akkor csak annyit érez valami belül a testében nincs helyén és ahogy tellik az idő egyre jobban elcsúsznak a dolgok. Várni... Az egyik legnehezebb dolog a világon. Várni arra hogy észrevegyenek vagy, hogy jobb legyen vagy, hogy valaki megszeressen. Közeledik az "esemény" amire várva vársz, szíved nagyokat dobbant és agyadban szinte szikráznak az elekronok. Az utolsó pillanatig aggódsz és nem hiszed el hogy bekövetkezik. Sajnos gyakran nem is következik be. Ekkor szokott eljönni a földi pokol. Örülten fáááj. Talán sokszor ez így jó. 

www.youtube.com/watch 

 

Én most éppen valakire várok. Várom hogy belépjen pedig érzem hogy nem fog. És azt karjával átöleljen. Érezzem erös testének gyöngéd érintését. Puha ajkát az ajkamon. Ahogy átadja magát nekem. Nem kér, ha adok elfogadja. Agyam kikapcsol csak a testem funkciónál. Minden érintésre reagál. A vágy magával ragad, megcsupaszít. A ruháim szinte maguktól esnek le rólam. Nem tudom hol vagyok, csak az érzékiség van,az leng körbe. Valaki van aki engem akar. Most boldog vagyok. A szenvedély dallama lassan szétárad bennem és a testem erre a furcsa vad és ösi dallamra táncol. Ő a zenész testem a hangszere. Játszik rajtam. Kinyitom a szemem és az övébe nézek, de őt nem találom benne csak a vad tűzet melyet a vágya táplál, ami irántam és tölem származik. Mély sóhaj hagyja el az ajkam. Még akarom. Nem birnám abba hagyni, mert az egyenlő lenne a halálal. Olyan tiszta ez az érzés. Olyan zavaros mégis minden. Tudtam, hogy rá van  szükségem. Remélem ö is tudja. Megadnék mindent azért hogy karjaiban maradjak. Nem bánnám ha most kéne meghallnom, hisz vele vagyok ö ölel és vigyázz rám. Istenem de egyedül voltam eddig, észre sem vettem. Átjára testem a bizsergés elsö hulláma. Elönt a forroság. Ebben a höségben egymás lelkében égünk el, mig testünk egymásé lesz. Érzem közel a vége. Fejemet mellére szórítom. Hallom ahogy dobog a szíve szinte kiesik a helyéröl. Ajkát fáradt nevetés hangja hadja el. Zihálva köszöni meg mit adtam neki. Én becsukom a szemem és nem félek. Tudom jön az álom, melybe belefekhetek. Puhán körbe vesz a tudatlanság. Biztonságban érzem magam mert ő itt van. Nem félek az ébredéstől. Lassan kinyitom a szemem. Elaludtam. Körbe nézek csak én fekszem az ágyon. Hát csak álmodtam?? Az nem lehet hisz érzem még az illatát, érzem az érintéseit. Fáj hogy elment, de tudom, hogy nem maradthatott, mert ez csak kettönk titka...

Szólj hozzá!


2009.08.10. 00:36 Egy valaki élete

Ma volt egy nap.

www.youtube.com/watch 

Szervusztok!

Mivel is kezdjem. Mi is az amit elkéne mondanom a mai napomból, ami még másokat esetleg érdekelhet is. Az az igazság mire ide kerülök a gép elé elfelejtem miről is akartam íeni. Ez van öregszem. Irtam már pár dologról. Véleményeztem pár dolgot már. Most úgy érzem mintha zsákutcában lennék. Idönként nem értem miért is kéne ide irnom. Jön a kérdeés tényleg olvassátok vagy csak irok a nagyvilágben magamnak. gondoltm rá, hogy megint megprobálkozok a vers irással, de szerintem ahoz több kell mint a mi bennem van vagy valaha is lesz. Bár kezdem megfejteni elemezni felismerni érzésimet, mégis mindig olyan mintha nagy őszegyúrt golyó lenne a szívem helyén. Csak darabokat tépek ki belöle és megformázom, majd megkeresem a helyét a polcon és oda rakom. Ez lenne a depresszió? Ez nem hangzik valami jól... Az lennék? Nem tudom...

Gondoltam azért még pár dolgot elárulhatnék magamról. Ebből kiindulva gondoltam minden bejegyzésembe beteszek egy kis leírást egy olyan dologról jelenségről, amit nagyon szeretek. 

Tessék hozzá zenét is meghallgatni úgy teljes az egész:www.youtube.com/watch

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vihar

Este van. Süvít valami odakinnt. Kinézel az ablakon a fák lombkoronái lengedeznek. Alig észre vehető a változás mégis van egy érzés amit elindít benned. Szabadság. Fuss rohanj a szélel. Kinyitod az ablakot, hogy érezd a csípős szelet az arcodon, de te nem csak azt érzed hogy fúj és hideg. Érzed az üzenetet, ami ebben a nagy erőben rejlik, ami megilyeszt, de egyben felemel és felfrissít. Nem akarsz a szoba fogságában maradni. Már öltözöl is hisz téged egy a szoba biztonságánál sokkal nagyobb erő hív, hogy éld át vele a tisztulást. Ki lépsz a szél nagy ereje kicsit megrémít, de nem hátrálsz. Haladsz dacolsz. Mélyet szippantasz és érzed lassan itt az eső. A fák meghajolnak a vihar elött. Recsenések törik meg a süvítést. Egyszer csak villanás rázza meg a horizont sötét csöndjét. Tudod mindjárt jön. Jönnie kell. -"Jöjj oh áldott esö"-mondogatod. Várakozásod nem tart soká. Érzed a nedvességet a levegőben. A nedvességben a tisztulást, a tisztulásdban az újrakezdést és az újrakezdésben magát az Életet. Első hideg cseppje a viharnak meghunyászkodásra kényszerít. Már előre érzékelteti veled a nagyságát, az égbolt, a felhők. Fejet hajtasz nagysága előtt és evvel vissza nyered a harmóniát, ami a lekedet teljesen megszállja, majd hirtelen dörgés rázza ki belőled az összhangot. Most úgy érzed ez nem nyugtat. Kicsit becsapva hajtod le a fejed, de rájössz vissza adja a nyugalmat csak várj. Várj amig véghez visszi nagy tervét. És már érzed a rád hulló cseppeket. Boldogan emeled arcod az égre. A víz elönt beborít. A dörgésekben a szél hangjában és az eső koppogásában különös dallamot vélsz felfedezni. Lassan mozogni kezdesz a különös dalra. Ahogy a dallam üvöltő melódiává mozgásod is lassan táncá erősődik.  Nem rémiszt és nem taszít semmi attól amit a vihar adhat. Nyílt szívvel fogadsz be mindent, ami csak körülötted zajlik. Érzed lassan nyugszik az dühöngő égbolt. A felhök felett már-már egy két törtető, erős csillag ki-ki kukocskál. Ontja magából a nyugalmat. Ezt benned is szétárad. Te is kezdesz lenyugodni a tájjal együtt. Mintha összefortatók volna, te érzed amit ő és viszont. Lassan térdre ereszkedsz, kezeddel temeted az arcod. Érzed, hogy nedves, de nem tudod eldönteni a te könnyeid, vagy csak a sötéten síró égbolté. Lassan össze szeded széthullot lelked darabjait, de helyre raknod már nem kell. Az eső utáni nyugalom helyre állítja mit az orkán darabokra tört és átmosott a kosztól. Újjászületés  rejt a lelkedbe. Új reményekés új vágy magjait ülteti el a szívedbe, amik rögtön gyökeret is vernek. Érzed hogy tiszta a lelked. Csak az fáj, hogy hamar ment el a vihar melytől nagyon sokat kaptál...

 

És a szöveg után:

www.youtube.com/watch

 

 

Mai napi idézet:(egy nagyon kedves ismerösöm irta):
 

"Az esőben állok, tisztára mosom magam.
Körülöttem csak a cseppek hangja.
Nincs senki más csak én és a vihar.
Ilyenkor minden más teljesen kihal.
Fázok, de nem számit, elborít a víz.
Magamba szívom az illatot, amit az ég sír.
Polom rám tapad, mellbimbóm kemény
Víz folyik az arcomról, éled a remény.
Átveszem a vihar erejét, lüktet, él
Egyesülök vele, ereimben vízként folyik a vér.
Szívem hangosan ver, én vagyok dörgés.
Kiabálok, sikítok, velem forog a pörgés.
Lassul az egész, már alig alig kopog.
Belül a lelkem is már csak halkan zokog.
A víz beterített, majd eltakart.
Eggyé váltam a természettel és az erő megmaradt."


 

 

 

VÁROM A VÉLEMÉNYEKET A BLOGOMRÓL. NAGYON ÖRÉLNÉK A VISSZA JELZÉSNEK. kÖSZÖNÖM.

Szólj hozzá!


2009.08.08. 02:32 Egy valaki élete

elnézést...

Sziasztok!

Nagyon régen nem irtam. Sajnálom, hogy ez így alakult, de úgy éreztem nem tudok olyat írni, ami titeket egy kicsit is érdekelne. Talán unalmas az életem...:( Van ez így. Megosztom veletek egy újabb gondolatom.

www.youtube.com/watch

Nagyon nehéz idönként. Megbénít a fájdalom a félelem. Mitől félek én magam sem tudom és, hogy mitől fáj azt még kevésbé. Egyszerűen csak bennem lakik mind a kettő mióta eszemet tudom. Vannak hosszabb rövidebb idők mikor nem érzem, megnyugszom, boldog vagyok, de mikor már elhinném, hogy elmúlt újra jön gőzerővel. Letaglóz földhöz vág. Érzem ahogy szétárad bennem, mint a nikotin mikor az első slukkot szívom a cigiből. Ilyenkor nagyon nehéz... Te éreztél már ilyet? Ilyenkor álmodni lenne jó valami szépet nyugodtat nyugtatót, de nem tudsz és ha tudnál is félsz aludni, mert mi van ha rossz az álom? És ha jó? És ha jó, és felébredsz nem fog jobban fájni? Másra nem gondolsz csak arra hogy végre múljon az éjjel. Mindegy mivel csak vége legyen Ne kelljen magányosan feküdnöd. Ne kelljen összekuporodnod és az ürességet érezni. A dermesztő magányt. Csak egy érintés csak arra vágysz, hogy valaki a testével szeressen. Ha szerencsés vagy megkapod. Valaki aki oda hajól megcsókol, lassan alig észrevehető remegéssel az ajkán. Neked adja magát, majd fejest ugrasz az illatában. Elfelejted hol vagy, ki vagy. A gondolat nem marad benned csak az érzések és az érzékelés. Majd az érzékelés olyan nagyra nő, már nem is érzel tőle. Azt  tudod, hogy még még többet kell, hogy elvegyél, és tudod azt is amit elveszel vissza adod, ezt észre veszed, de a tested már nem csak a tiéd. Megosztod ahogy a másik is megossza veled az övét. Lassan olvadtok eggyé rettentően forró tűzben. Arra eszmélsz valaki hosszan csókol és te vissza csokólod. Próbálod lehűteni magad de a vágy tűze nem nyugszik nem hadja magát az követel és ha nem adsz elveszi. Öleled csókolod a megmentőd. Tested meg-meg remeg. Várod folytatást. Nem tudod mit csinálsz csak ösztönösen megcélzod azt ami neked kell. Lassan megrágod a szádba megforgatod és ízlelgeted a kéjt nem akarod, hogy akár egy kicsi is elvesszen belőle,hiszen az ami életben tart, amire most szükséged van mint a levegőre, vagy talán még annál is jobban. Szíved dübörög te cselekszel. Örömet akarsz okozni és neked is nagy szükséged van rá. Lassan végig símítod az izmos mellkast és azt a formás hasat. Kezedet száddal követed. Leheletnyi csókok. Közben beszívod finom illatát. A hasát alhagyva mész lejebb és ha akarnál se tudnál megállni. Csak vissz magával az ár és te boldogan játszod az uszadékfa szerepét. Megadod ami neki kell és utána te is megkapod. Majd egyszer csak úgy érzed, valami robbanás készülödik benned. Hirtelen megilyedsz, hogy ezzel vége,de már nem bánod, úgy érzed ezek után nem lehetsz már boldogtalan. Engeded magad robbansz repülsz szárnyalsz. Tested ott marad az ágyon csak szellemed, lelked megy egészen fel a csillagokhoz. Érzed a szabadságot a mérhetetlen boldoságot tizedmásodpercekben, de mégis úgy érzed örökké tarthat. Majd rájössz, hogy nem, ez nem tart örökké, de még reménykedhetsz még nincs vége, de jaj, jön az a végső pillanat mikor rá kell jönnöd nincs végtelen és ennek is vége. Csak egy pillanat. Ekkor már elfogadod, és nem is bánod, mert ha pár másodpercre is de tiéd volt a boldogság a szabdság és a világmindenség...

1 komment


süti beállítások módosítása