"Mindenapok"-érzések

Megpróbálom leírni magamat és érzéseimet, majd darabokra töröm mindkettőt, hátha az összeillesztés közben kiderül egy két igazság vagy lesz válasz egy két kérdésre. :) "Lelkem, szívem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ...De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Óh, nincs erőm, én édes Istenem!..."

Naptár

2009
<<  >>
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Linkblog

Ajánló :)

Egy kis ajánló :) Olvassátok kedvetekr NOVELLA

Friss topikok

Linkblog

2009.09.26. 21:35 Egy valaki élete

"Gyomrom, agyam tele van, öreg undor éget. Választ akarsz? Kezdelek kiokádni, élet!"

Fáradt vagyok és nagyon magányos. Szomorú. Lassan mennem kell dolgozni. Éjszakás vagyok. Nem vagyok nyugodt mostanában. Semmi sem nyugtat meg. Vagyok de minek. Csak a munka van szinte az életemben. Ez így nagyon nem jó. Ez az ami meghatároz teljesen. Szinte máshova nem is nagyon járok. Ha igen az sem igazi kikapcsolódás. Lehet hogy ahoz az agyamat kéne otthon hagyni. Hogyan lehet a gondokat eltemetni? Jó mélyre, hogy ne találjam öket egy ideig. Mondjuk nem is én keresem. Megtalálnak azok maguktól is. Jó lenne ha valaki itt lenne mellettem. Bár nem tudom meddig tudnám elviselni, de az biztos hogy azért idönként nagyon jó lenne ha... Persze sok minden lenne ami jó lenne, de azt hiszem ez nem nagy kérés az Istentől, de nem kapom meg. Vajon megérdemlem egyáltalán? Talán. Nem tudom azt sem, hogy a magam fajta aberált egyáltalán érdemel-e mást mint amit én kapok. Vagyis semmit. Elmúlt pár nap hajtása még szarabbá tette a  mindennapokat. Pedig eddig is kijutott a szarból bőven. Egyszerüen olyan elveszetnek érzem magam. Keresek valamit amit még magam sem tudok, hogy mi, és persze nem találom. Hogyan lehet valamit megtalálni ha még azt sem tudjuk róla hogy mi az. Fasza. Én egyre hülyébb leszek. Azt hiszem nagyon fáradt vagyok. Agyilag idegileg és lekileg is, na meg fizikailag. Nem is tudom melyik a legrosszabb. Talán ezek eme keveréke az ami kiüt kicsit. Valójában azt sem tudom mit irok, vagyis tudom csak azt már nem nagyon fogom, hogy értelmesen irom-é le. Remélem érthető. Egyébként felhívott Z. Tök jó. Nem nagyon beszélünk mostanában. Én is eltüntem róla nem is beszélve. Nem nagyon tudom mi van Vele. Hiányzik. Mondtam volna neki is de nem nagyon tudtam mert éppen ott álltak mellettem és lehetett hallani hogy éppen egy him nemü emberrel beszélek pláne minekután beleüvölktött a telefonba engem üdvözölve. Nem beszéltünk igazából semmiről. Hamar letette. Igaz dolgoztam. Persze n em rég beszéltünk chaten. Azt irta sok problémája van mostanában. Megosztani még véleletlenül sem akarta velem. Hát igen ez Ö. Teljesen jellemző rá. Inkább a maga hülye mondjánprobálja feldolgozni, mint sem hogy valakinek elmondaná. Isten ments, hogy elárulja. Nem értem a csávót. Jó páros lehettünk volna ha kicsit nyit felém. Persze nem akart. Szerintem ez is közre játszott abban hogy ez így alakult.  Szóval iegn az Ö hibája is. Talán én sem voltam olyan amilyen neki kellett volna.  Ezt sem tudom me nem mondot kurvára semmit. Mekkorra marha tud lenni. Ohhh. Csesze meg. Na de mostmár talán mindegy is. Nem tudom mi lesz velem. Kezdek kifogyni a tartalékaimból. Egyre kevésbé tudom meghallgatni mások problémáját mert nekem is van elég. Legalábbis rögtön ez jutt eszembe ha valaki mondja, hogy van egty kis problémája. Pedig régen nem így volt. Régen mindig fontosabb volt, hogy a körülöttem lévök jól legyenek mint hogy én legyek jól. Éljen a földi pokol legalsó bugyrai egyike, amiben élek. Szeretnék boldog lenni, akár ha sak pillanatokra is. Miért nem érdemlem meg csak egy kicsit? 

 

 

"Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,
Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:
Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék."
 
 

                                              Karinthy Frigyes

 

"Könnycsepp fut az arcomon, mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram, miért nem értelek? Mondd meg, miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel, beforratlan sebekkel, ébredek."

 

"Óh, mocsok halál
s mocsok élet, be rossz látni, mi vagy:
a mindenséget s benne magamat!"

 

"Gyomrom, agyam tele van, öreg undor éget. Választ akarsz? Kezdelek kiokádni, élet!"

 

"Pokolhintán vad, szédítő körök,
Tüzes mélységek fönt s alant,
Zuhanva szállni, szállva zuhanni
Való alatt és képzelet fölött
És mindenütt és mindenütt
És mégis a konok határok
Kemény tilalom-léce üt,
Mert várhatatlanokra várok
S nem várok mást, mint várhatatlant:
Oh, véres kínok véres kínja ez."

Szólj hozzá!


2009.09.25. 22:44 Egy valaki élete

Hullaaaaaaa

 

Sziasztok!

Hát hulla vagyok. Az elmúlt két nap folyamatos munkával telt. Nagyon fársztó volt. Ráadásul elvágtam a lábamat is úgyhogy bice-boca lettem. Naon elegem van a munkámból. Jó lenne pár nap pihenő, de talán majd egy hét múlva. Vagy még több. Inkább több. Sajna. Hoolnap suli aztán éjjel megen munka. Ki vagyok purcanva.... 


 

Szólj hozzá!


2009.09.23. 21:45 Egy valaki élete

Egy kis Ákos Ez sokat elmond.............................

Van olyan, aki nyugodt, hallgatag
Jól kezelhetõ, néma rab
De akad olyan, aki megvadul
Ha börtönébõl nem szabadul

Megy a mûsor
Nézed az életem
Majom a ketrecben
Igen
Ráznám a rácsot
De nem merem
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem
Majom a ketrecben
Szívem
Annyiszor vádolsz
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben

Döntened kell, mi a fontosabb
Megnyisd vagy õrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad
A rabok szíve megszakad

Megy a mûsor
Nézed az életem
Majom a ketrecben
Igen
Ráznám a rácsot
De nem merem
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem
Majom a ketrecben
Szívem
Annyiszor vádolsz
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet
Õ arctalan lehet
Õ gyûlölve szeret

Annak akarsz látni
Ami nem vagyok
Majom a ketrecben
Igen
Ráznám a rácsot
De nem hagyod
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem
Majom a ketrecben
Szívem
Annyiszor vádolsz
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben
 

Szólj hozzá!


2009.09.23. 21:42 Egy valaki élete

Emlegettett szamár :-s

Emlegetett szamár.... Szóval említettem úgy futólag egy exemet aki a legjobb barátomnak avanzsált elöször. Na szóval ma találkoztunk. Ő hozott haza. Nem tudta hogyan hangsúlyozza ki azt, hogy Ő foglalt, mert barátnöje van. Mekkorra hülye barom. Csak azt nem tudom, hogy a jó fenébe lehetett valamikor a legjobb barátom. Hááát ez egy hülye. Mi a tökömet gondolt ha nem mondja rávettem magam. Azért ott még nem tartunk. Sőőőőt. Soha nem is fogunk tartani. Vagy be akarja bízonyítani, hogy ő annyirra hetero, hogy még a saját nemével egy levegőt sem hajlandó venni. Hááát ez engem is teljesen hülyének nézz??? Annyira hetero, mint Freddy Mercury volt, amennyire most Elton John az. Na jó feldühített, de tartottam magam. Persze az első szava bunkóság volt. Nem bírta, hogy ne szóljon be. Köcsög. Mintha annak idején én kezdtem volna ki vele. Pedig ez nagyon nem így volt. Ohhh hogy szakadna sz ég arra a beképzelt álhetero fejére. Megkorra egy nagy f*sz.(hozzá teszem nem szószerint, és ezt biztos forrásból tudom:-))Persze ahogy telt az együtt töltött pár óra úgy hagyta abba a bunkóságot is. Csak azt nem rtem mi a fasznak adta a hülyét. Hát láttam vagyis észerevettem, hogy amikor nem ránézek figyel. Söt nem is akárhogy nézett rám. Ezt azért csak észreveszem. Még ennyi idö távlatából is. Csak nem 4 éven keresztül nem volt olyan hét, hogy ne találkoztunk volna. Sőt két év ebből úgytelt, hogy nem volt nap. Fél évig szinte egy szobában éltünk. Azért ismerem. Tudom milyen. Persze változott az utolsó 8 évben de nem gyökeresen. NA NE MÁÁÁ. Na szóval nagyon felböszített.

 

Mai napi idézet: "Két ember kapcsolatában - a párkapcsolatban is - a félelem megöli az érzelmeket."

          Kaposi Kis István

Szólj hozzá!


2009.09.22. 23:03 Egy valaki élete

Volt egyszer.

Volt egyszer egy tízenéves fiú, aki nem tudta mit akar a világtól, vagy mit akarthat tőle a világ. Szeretett élni. Mindenbe korán belekóstolt. Hamar rádöbbent ki ő. Rájött nem átlagos szokványos és a családja nem fogadná el. Pontosítva nem ismert olyan embert aki elfogadta volna. Ezért mélyen magába relytette el ezt a valakit aki ő volt és felépített egy teljesen más ember, akit mutatni tudot az emberek elött. Aki megfelel ez elvárásoknak amiben csak tud. Így teltek a mindennapjai. Szótlan és visszahúzodó volt otthon, mert azt várták tőle, szókimondó és hivalkodó volt társaival, mert azt várták tőle, lett barátnője mert azt várták tőle. Persze az utobbit részben ő is akarta. Így teltek az évek. Aztán ez a kitalált valaki, aki nem teljesen ő volt darabokra kezdett hullani. Mindig valamit levetközött belőle. Így rezte magát egyre boldogabnak. Elmúltak a tini évek és szinte teljesen önmaga tudott lenni. Persze még mindig voltak titkok, furcsa érzések, és volt, hogy nem törödött avval, hogy bármit is titkoljon és engedett a vágynak. Persze ezt a kis rést amit nyitott rögtön be is zárta, amint tudta nehogy valami is kiszivárogjon. Sokszor félt, hogy nem tudja magában tartani, vagy akaratlanul is kiderül valami ez ő titkos és furcsa életéről. Nagyon nehéz volt szinte senkinek sem beszélni róla. Persze az évek megedzeték. Szerencséjére megismerkedett valakivel akivel sok év után úgy érezte nyíltan beszélhet. De nem akart. Nem azért mert szégyelte vagy, mert az elutasítástól félt. Az igazság az. hogy attól félt ha elfogadja a barátja akkor ö maga is kénytelen lesz elfogadni. Nem vívhatja tovább a saját harcát. Ami szerinte azért egy egyensúlyt teremtett saját magában. Persze nem bírta tovább magában tartani és elmondta. Elfogatta a barátja. Ő ennek nagyon örült, de tovább folytatta azt az életett amit eddig megszokott. Tele titokkal, titkos találkákkal, félelemmel, önváddal. Persze sokkal könnyebb volt, mert már volt valaki mellette. Így teletek az évek. A mostmár férfinak nem volt senkije. A nagy titka mindenkit elmart maga mellöl, de érezte ö akkor sem vállalhatja magát. Nincs benne elég bátorság, nincs benne önbizalom. Így egyiki ember ment és a másik jött. Nem volt szinte soha boldog. Az saját belső misztériuma megkeserítette. A magával való viaskodás közben megöregedett. Egyedül élt kis lakásában. Nem kereste senki. Nem kellett már senkinek. Nem volt más neki csak a magány. Így halt meg egy téli reggelen. MAGÁNYOSAN, EGYEDÜL, TITKÁVAL ÉS KESERŰSÉGÉVEL A SZÍVÉBEN. SÍRJÁRA EZT IRTÁK: Egy ember aki FÉLT boldog lenni...

"Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna."

Móra Ferenc 

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása