Ma semmi nem történt. Hála égnek végre egy ilen nap is van. Nem szomorkodtam, nem idegeskedtem, Mondjuk boldog sem voltam. Csak olyan semmi. Az az igazi nagy nagy semmi. Munka és aztán itthon pihi. Nagyon jó volt. Tessék ezért megosztom Veletek az egyik nagy kedvencemet. Nagyon szeretem. Vivaldi: Négy Évszak (Tél első tétel). Szerintem gyönyörű. Hallgassátok. Sziasztok. :)
Nem tudom mit tegyek. Vagyis azt tudom, hogy nem szabad csinálnom semmit. Nem lesz semmi Z.-vel az már tuti biztos. Csak ne lenne ennyire szar ez az egész. Az hadján, hogy nem tudok olyan lenni amilyen akarok, vagy az, hogy nyüglödöm ebben a kurva életben és agyon dolgozom a hülye fejem, de az már nem normális hogy ha már így van, hogy olyan vagyok amilyen akkor nehogy ,ár még azt sem kapjam meg akit akarok. Ez fasza így. Szóval éljenek a szarkupacok. Persze annyira nem vagyok elkeseredve, csak szar. Szar ez az egész ahogy van. Ja és nem szeretem a szar szót.:-) Kicsit ki vagyok. Nagyon rámférne egy kis pihenés. Drága barátom lemegyek hozzád Szegedre. Csak szólj mikor mehetek:-D Ments meg kicsit ezektől a gondoktól és az itteni emberektől. Kérlek!!!!! Persze csak ha nem zavarok.
És még annak tudnék örülni ha valaki megmondaná...
Madarak jönnek, madarak jönnek
Halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek
Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, mér' ilyen,
Valaki mondja meg, mér' szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, mér' jó az ember,
Valaki mondja meg, miér' nem,
Valaki mondja meg, mér' lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem!
Madarak jönnek, madarak jönnek
Halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek
Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének.
Valaki mondja meg, a hosszú évek,
Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol maradt.
Madarak jönnek, madarak jönnek
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek
Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd, miért.
Madarak jönnek, madarak jönnek
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek
Szóval megint csak a Z.-én jár az eszem. Ha van szabad percem másra sem tudok gondolni. Miért kellett meglátogatnia? Persze azért örülök annak hogy láttam, csak van ez az érzés vagy mi fene. Ha nincs ott nem teljes a világ. Csak vagyok. Ma eszembe jutott mikor mentünk hozzá a kocsival és direkt úgy váltott, hogy hozzám érjen, meg az arca mikor teszi a hülyét. Na ezektől mosolyogtam egymagamban. Jó volna Vele lenni. Valahogy ha ott van akkor minden más. Olyan egyszerű a világ. Erre kellett rájönnöm tessék. Ahogy tellik az idő úgy leszek egyre hülyébb. Pár évvel ezelött el sem tudtam volna képzelni, hogy egy velem azonos nemüről így gondolkodjak, vagy ilyet érezzek. Vagyis nem volt még eddig senki olyan aki ezt hozta volna ki belőlem. Nem tudom mit tegyek. Ezt valójában én voltam aki elkúrta. Bár lehet hogy Ö is hibás egy-két dologban. Szóval elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon. Bárcsak olvasná ezt a rohadt blogot véletlenül, de úgysem fogja. Talán akkor másképp gondolná. Vagy meggondolná magát. Szó szerint szenvedek a hiányától. Bár beteges méreteket még ölt a dolog. Az még betenne. :-)
Melletted minden reggel vidáman ébredek fel
S könnyûnek érzem mindenem
De néha egy hang a szívemben új útra szólít engem
Talán nem érted meg sohasem, hogy...
Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen
Miért is nem lehetek, egyszerre két helyen
Oooh, Istenem, miért nincs két életem?
Mennyivel könnyebb volna, hogyha két életem volna
Egyet örökre odaadnék neked
A másik szabad lenne, mindennap szárnyra kelne
S mindenkit szeretne, akit lehet
Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben
Oooh, Istenem, miért nincs két életem?
Hogyha két életem volna, az egyik gyengéd volna
Magadhoz láncolhatnád
De a másik örök volna, s ha a világ elpusztulna
Akkor is tovább lobogna
Ha volna két életem, nem fájna semmi sem
Bár volna két életem, nevetnék mindenen
Oooh, Istenem, miért nincs két életem?
Úgy fáj, hogy nincs két életem...
Ma vagyis tegnap este benézett a munkahelyemre Z. Teljesen elszállt az agyam. Hihetetlen. Mintha rjata kívül megszünt volna viág. Nagyon megörültem mikor megláttam. Hirtelen olyan bolodgság töltött el. Aranyos volt. Nagyon kevesett dumáltunk. Vagyis Ö dumált és én örömmel hallgattam. Teljesen furi volt. Most így rájöttem, hogy nem olyan biztos , hogy menni fog nekünk ez a barátság. Egyébként jobban néz ki mint ahogy emlékeztem rá. Mekkora marha vagyok, de most komolyan. Hát most nem?? Jaaaaaaj. Miért alakult ez így?? Nem igaz. Ez nem lehet igaz. Meg az sem lehet igaz, hogy én íígy érzek. Mivel érdemelte ki?? Avval hogy majd minden alkalommal feldühít??????????Wáááá! Hülye Z!! Egyébként nem pont hozzám jött csak jött valaki elé a vasútra. Nem mertem megkérdezni ki elé. Inkább nem így is elég szar volt, hogy hamar elment hát még ha biztosra tudom, hogy ha esetleg valami fiuka elé jött.(ezt egyébként Ö mondta mindig, hogy fiuka mikor játszotta hogy kurva mód féltékeny, mondjuk talán az is volt)Na de mindegy is. A lényeg az hogy szóval nagyon szarul voltam mikor elment. De nagyon hülyén éreztem magam. Mikor megjött nekiálltam vigyorogni és mikor elment akkor tudtam csak levakarni a képemről. Mint egy idióta. Hát ez van. Megen a saját csapdámba esem. Hülye vagyok és szerintem Z. is az. Na ezért is jó páros lennénk, de nem hisz nekem. Bár mostanában nem is firtattam a dolgot. Meg fogok dögleni:-)
Fáradt vagyok és nagyon magányos. Szomorú. Lassan mennem kell dolgozni. Éjszakás vagyok. Nem vagyok nyugodt mostanában. Semmi sem nyugtat meg. Vagyok de minek. Csak a munka van szinte az életemben. Ez így nagyon nem jó. Ez az ami meghatároz teljesen. Szinte máshova nem is nagyon járok. Ha igen az sem igazi kikapcsolódás. Lehet hogy ahoz az agyamat kéne otthon hagyni. Hogyan lehet a gondokat eltemetni? Jó mélyre, hogy ne találjam öket egy ideig. Mondjuk nem is én keresem. Megtalálnak azok maguktól is. Jó lenne ha valaki itt lenne mellettem. Bár nem tudom meddig tudnám elviselni, de az biztos hogy azért idönként nagyon jó lenne ha... Persze sok minden lenne ami jó lenne, de azt hiszem ez nem nagy kérés az Istentől, de nem kapom meg. Vajon megérdemlem egyáltalán? Talán. Nem tudom azt sem, hogy a magam fajta aberált egyáltalán érdemel-e mást mint amit én kapok. Vagyis semmit. Elmúlt pár nap hajtása még szarabbá tette a mindennapokat. Pedig eddig is kijutott a szarból bőven. Egyszerüen olyan elveszetnek érzem magam. Keresek valamit amit még magam sem tudok, hogy mi, és persze nem találom. Hogyan lehet valamit megtalálni ha még azt sem tudjuk róla hogy mi az. Fasza. Én egyre hülyébb leszek. Azt hiszem nagyon fáradt vagyok. Agyilag idegileg és lekileg is, na meg fizikailag. Nem is tudom melyik a legrosszabb. Talán ezek eme keveréke az ami kiüt kicsit. Valójában azt sem tudom mit irok, vagyis tudom csak azt már nem nagyon fogom, hogy értelmesen irom-é le. Remélem érthető. Egyébként felhívott Z. Tök jó. Nem nagyon beszélünk mostanában. Én is eltüntem róla nem is beszélve. Nem nagyon tudom mi van Vele. Hiányzik. Mondtam volna neki is de nem nagyon tudtam mert éppen ott álltak mellettem és lehetett hallani hogy éppen egy him nemü emberrel beszélek pláne minekután beleüvölktött a telefonba engem üdvözölve. Nem beszéltünk igazából semmiről. Hamar letette. Igaz dolgoztam. Persze n em rég beszéltünk chaten. Azt irta sok problémája van mostanában. Megosztani még véleletlenül sem akarta velem. Hát igen ez Ö. Teljesen jellemző rá. Inkább a maga hülye mondjánprobálja feldolgozni, mint sem hogy valakinek elmondaná. Isten ments, hogy elárulja. Nem értem a csávót. Jó páros lehettünk volna ha kicsit nyit felém. Persze nem akart. Szerintem ez is közre játszott abban hogy ez így alakult. Szóval iegn az Ö hibája is. Talán én sem voltam olyan amilyen neki kellett volna. Ezt sem tudom me nem mondot kurvára semmit. Mekkorra marha tud lenni. Ohhh. Csesze meg. Na de mostmár talán mindegy is. Nem tudom mi lesz velem. Kezdek kifogyni a tartalékaimból. Egyre kevésbé tudom meghallgatni mások problémáját mert nekem is van elég. Legalábbis rögtön ez jutt eszembe ha valaki mondja, hogy van egty kis problémája. Pedig régen nem így volt. Régen mindig fontosabb volt, hogy a körülöttem lévök jól legyenek mint hogy én legyek jól. Éljen a földi pokol legalsó bugyrai egyike, amiben élek. Szeretnék boldog lenni, akár ha sak pillanatokra is. Miért nem érdemlem meg csak egy kicsit?
"Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,
Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:
Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék."
Karinthy Frigyes
"Könnycsepp fut az arcomon, mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram, miért nem értelek? Mondd meg, miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel, beforratlan sebekkel, ébredek."
"Óh, mocsok halál
s mocsok élet, be rossz látni, mi vagy:
a mindenséget s benne magamat!"
"Gyomrom, agyam tele van, öreg undor éget. Választ akarsz? Kezdelek kiokádni, élet!"
"Pokolhintán vad, szédítő körök,
Tüzes mélységek fönt s alant,
Zuhanva szállni, szállva zuhanni
Való alatt és képzelet fölött
És mindenütt és mindenütt
És mégis a konok határok
Kemény tilalom-léce üt,
Mert várhatatlanokra várok
S nem várok mást, mint várhatatlant:
Oh, véres kínok véres kínja ez."
