Ha, egy nap úgy érzed sírnod kell, HÍVJ!! Nem ígérem, hogy megnevettetlek,de sírhatok Veled!! Ha, egy nap el akarsz futni, HÍVJ!! Nem ígérem, hogy megkérlek állj meg, de futhatok Veled!! Ha, egy nap senkit nem akarsz hallani, HÍVJ!! Ígérem, Veled leszek nagyon csendben!! De, ha egy nap hívsz, s nincs válasz... gyere gyorsan!! Lehet nekem van szükségem RÁD!!!!!
Journey South
All That I Am
Another night, another smoke filled bar
I played my song, I played on my guitar
Reaching out, to touch somebody's heart
There you were
You understood, the need inside of me
You believed, and set my spirit free
Because of you, I will never be afraid
You made me strong
All that I am. All that I do. All of my heart
You know it's all for you
For the times we cried
After all we've been through.
For the dreams we shared,
You know it's all for you
So here I am
I wrote this song for you
To say a thank you
For everything you do
I'm gonna take this chance cos there's no looking back
From now on....
All that I am. All that I do. All of my heart
You know it's all for you
For the times we cried
After all we've been through.
For the dreams we shared,
You know it's all for you
All the love that I can give
All the joy that this could bring
All our dreams are coming true
Baby it's all for you
All that I am. All that I do. All of my heart
You know it's all for you
For the times we cried
After all we've been through.
For the dreams we shared,
You know it's all for you
Baby it's all for you
Vannak pillanatok mikor az ember ül a sötét szobában és hagyja had áradjon benne végig a keserűség. Mikor nincs körülötte más csak a néma rideg vakság. Megdermeszti a rettegés. Nem akarja, hogy legyen még egy nap amit végig kell csinálnia. Így nem. Ahogy él. Úgy érzi a saját élete, érzései börtönbe zárják. Kijutni nem tud. Ordítana míg erejéből telik. Hátha valami szebb életre ébred. Ahol normális, ahol nem bújkál, mert nincs miért. Nem arra vágyik, hogy megértsék, elfogadják, hanem arra hogy valaki MÁS legyen. MÁS aki normális. Oda vágyik ahol biztonságban van, ahol melegség veszi körbe, nem rideg kétség, mérhetetlen önvád. Fájdalmasak ezek az éjszakák és veszedelmes érzéseket táplál. Bízni próbálsz van belőle kiút, de legbelül érzed NINCS menekvés. Elemészt, felfal ez az élet forma. SOHA nincs elfogadás. SOHA nincs megnyugvás. NINCS menekvésed ez elöl. NINCS ki megvédjen. Rájössz nem tudsz más lenni. Emlékek törnek fel. Bünös pillanatok. Mégsem tudod a vágyat eltemetni magadban. Hiába minden ellenállás, minden ellenérzés. Nem lehet kitörölni belőled, mert ez a lényegeddé vált, ez TE magad vagy. Magaddal nem harcolhatsz magad ellen. Hiába minden erőfeszítés. Hiába minden görcsös próbálkozás. Érzed ez az igazi földi pokol, mit ember átélhet. Mert ez fáj szinte minden pillanatban. Fáj, hogy az vagy aki. Reménytelenség jellemzi időről időre az életed. -Talán tedd azt mit tenni tudsz. Élj így.- Gondolod. És a kérdés? Van értelme? Ennek az egész itt létnek. Valójában nem az itt léttel van próbléma, hanem annak a mikéntjével. Ezekben a pillanatokban nincs ami és aki segíteni tudna. Így marad ez osztályrészül azoknak akik olyanok mint én. Maradnak ezek a nehéz éjjelek és idönként gyötrelmes nappalok. Ez a fájdalmas kettös élet. A saját börtön, melynek rácsai nem engednek, csak idönként kijebb tolódnak teret adnak. Ilyenkor jobb. Ilyenkor szép is tudd lenni, de ez nagyon ritka és nem tart sokáig. Szinte csak kostolót ad, és máris elmúlt. Múló pillanat, kósza árny, édes ábránd bár itt maradnátok...
