"Mindenapok"-érzések

Megpróbálom leírni magamat és érzéseimet, majd darabokra töröm mindkettőt, hátha az összeillesztés közben kiderül egy két igazság vagy lesz válasz egy két kérdésre. :) "Lelkem, szívem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ...De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Óh, nincs erőm, én édes Istenem!..."

Naptár

január 2010
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Linkblog

Ajánló :)

Egy kis ajánló :) Olvassátok kedvetekr NOVELLA

Friss topikok

Linkblog

2010.01.16. 18:51 Egy valaki élete

Egy kis zene

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, merengek a múltak ütemén.

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.

Zene szól az éjben már valahol, a Hold fenn az égen jár.
Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll.
A szív az mindent nem bírhat el, holnap talán az sem fáj,
Ha szembejössz, és nem is szólsz, énhozzám.

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár.
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.
 

Szólj hozzá!


2010.01.16. 18:49 Egy valaki élete

mhhh?.!

Néha reggelig is ébren vagyok és dolgozom. Nem azért vagyok ébren, hogy dolgozzam, azért dolgozom, mert valamit muszáj csinálnom, ha már nem tudok elaludni. Ha elfáradok, eloltom a lámpát, behunyom a szememet, Te jössz megint, és tárgytalan szorongások lepnek el. Nem valami egészséges vágyódás, sokkal több annál. Nem is féltés. Semmi, akárcsak gyatrán megfogalmazható gondolatom sincs ilyenkor Veled kapcsolatban, hanem egészen tetőtől-talpig érzem borzasztó nemlétedet, és azt, hogy mégis vagy valahol. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan jössz, majd ha jössz, hogyan csöngetsz, hogy lépsz be az előszobába, hogyan veszed le a kabátod. Igaz, talán nem is lesz rajtad kabát.

Most el tudnám mondani szépen, betűhöz méltóan, hogyan jöttél, hogyan mentél az utcán, nem lehajtott, és mégsem egyenes fővel, valami halott mosollyal  az arcodon. De ez nem igazi, ez már betű.

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása