"Mindenapok"-érzések

Szóval tegnap beszéltem Vele. Nem tudom mi van de legalább beszéltünk. Ez is félsiker. Kicsit megnyugodtam.  

JA. Tényleg nagyon szar. Minden telefon csörgésre úgy ugrok, mintha egy 14 éves tini lennék. Pedig az aztán már nagyon régen elmúlt. Persze nem Ő keres. Azt hiszem ezt úgy kurvára el basztam. Jaj nagyon nagyon szenvedek. Lassan elmegyek és veszek kötelet. Persze ha lesz rá időm. Próbálok reménykedni még. Kitalálok mindenfélét ami reményt adhat arra, hogy esetleg miért nem hív. Persze az egyiket sem tudom bemesélni magamnak. Ami egyébként nagyon zavaró, hogy nem mondott semmit. Semmi olyat ami azt jelentené, hogy vége. Mondjuk olyat sem amitől azt hihetném, hogy nem. Szóval teljesen össze vagyok tördelve. Naon szar... Bárcsak mondana valamit. Bárcsak mondaná, hogy bunkó vagyok. Vagy akármit. Egy rossz szava nem volt. Te jó ég mennyire hülye marha vagyok. És mennyit tudok panaszkodni. De ezért van ez a kurva blog. Megmondom öszintén nem nagyon szoktam így érezni. Általában szarok rá. Sőt avval sem mondok nagyot ha azt állítom, hogy egy kezemen meg tudom számolni hányszor volt ilyen, hogy valaki után ennyire sóvárogjak, vagy hogy szavaimat ennyire megbántam volna. Álatalában semmit nem bánnok és nem nagyon szoktam bocsánatot sem kérni. Persze ha ezt tudná akkor talán meg bocsájtana, hisz akkor értené, hogy tőlem ez elég nagy dolog.  szóval ez maradt nekem osztályrészül. a rossz elnyeri büntetését. Hát bünhődök mig bírom. Talán valamikor elmúlik. Vagy majd felhív és minden renbe jön. Én nem hívom és nem is írok neki. Megígértem. Nem Ő kérte de megígértem. Hát megprobálom megtartani. Nagyon nehéz ellen állni annak, hogy egyfolytában zaklassam, hogy szóljon hozzám,de megfogom tudni állni. 

Drága Z.!

Még mindig  nagyon várom, hogy halljam a hangod, hogy lássam a mosolyod és, hogy Veled legyek. Ha esetleg sikerül megbocsájtanod kérlek azonnal keress. Én addig is várom, hogy jelentkezz. Milliószor ölel L.

Mai napi idézet:   "Mindig ugyanaz vár; egy újabb üres nap, egy újabb magányos hónap, egy újabb kietlen év."  

                          Rona Jaffe

www.youtube.com/watch

Szóval igen, egy hatalmas ökör vagyok. Nem hiszem el, hogy ekkora ökör tudok lenni. Pedig most aztán kiderült. Szóval a sztori a következő. Múlt héten megismerkedtem valakival. Hívjuk Z.-nek. Szóval megismerkedtem Vele. Chat volt az alap. Nyílván azután msn, majd pár nap múlva találkoztunk. Hihetetlenül kellemes cslódás volt már az elsö pillanatban. Nagyon megkedveltem. Szóval így kezdődött. Nem volt hósszú folytatás. Másnap eljött munkahelyemre. Majd mikor végeztem haza vitt. Olyan nagyon jó érzés volt. Mikor rágondoltam valahogy boldognk éreztem magam. Majd megint találkoztunk elmentünk hozzá. Hát nem is tudom. Nagyon jó volt ott. Z. még pozitívabb lett a szememben. Ohhh mekkora hülye marha önzö faszkalap vagyok. Kurvára megbántottam, hogy mivel az lényegtelen. Asszem nagyon nagyon fogom bánni ha többé nem beszél velem. Pedig nagyon így fest a kép. Eddig naponta többször is felhívott. Ma egyszer sem. Pedig Isten biza vártam. Mikor megcsörrent a telefonom rögtön ugrottam hátha Ő az. Szánalmas vagyok. VALAKI MONDJA MEG MIÉRT VAGYOK EKKORA ÖKÖR??? Aztán irtam egy msn-en hogy ne haragudjon rám. Nem volt bejelenkezve gondoltam majd ha megteszi megkapja. Aztán bejelentkezett és irtam neki megint, hogy zavarok-e. Nem kaptam rá választ. Arra lennék kiváncsi, hogy csak büntibe vagyok vagy nem akar velem találkozni többé. Nem akarom elveszteni. ÉS AKI AZT ÁLLÍTOTTA, HOGY NEM LEHET ELVESZTENI "AZT" AMI NEM IS VOLT AZ ENYÉM, AZ KAPJA BE ÉS HASONLÓ JÓKAT KÍVÁNOK NEKI. 

NAGYON HIÁNYZIK. Ha most lenne szívem(mint kiderült nincs) darabokban heverne. Bár szerintem így is darabokban van. Miért utasítom el amit kapok és jó nekem. Bezzeg ami nem kell azt aztán lekaparni nem lehet. Szóval kurva szarul vagyok. És ez nem is fog elmúlni egy darabig. 

Drága Z.!

Ha olvasnád ezt a nyamvadt blogot akkor bocsájtsd meg nekem, minden szavamért. Nem akarlak többé nem látni vagy nem érezni, hogy ott vagy. Sajnálom. Tényleg.

Üdv.: L.

Mapi idézet:           "Áldj most meg, erőt adj, hogy holnap is itt legyek
                                           Fáj a szó, máshol, nélküled."

 

"Végre
Most hogy végre látlak,
Van kire gondolnom,
Végre
És ha meg nem is kívánlak,
Azért lesz miröl álmodnom,
Eszembe jutsz
És elénekellek,
Szóvá teszlek,
Újjáteremtelek,
Csak engedd meg.

Végre
Meríts eröt a szóból,
Ami hozzád beszél,
Végre
A szemed tüzének hódol
A vers, amely miattad él,
Így lettél múzsa,
Így köt majd gúzsba
Egyetlen dallam,
Hogy végre szabad legyél,
Hogy többé ne félj,
Hogy többé ne félj.

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyülölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál.
http://www.free-lyrics.org

Végre
Egy kérdésre vár csak a válasz,
A titkod hadd legyek én
Végre
Ha a boldogtalanság fáraszt,
Talán jóvátehetném
Bizonytalan
És egyszerű szándék,
Maga a játék
Az igazi ajándék
Csak ne dobd el még
Csak ne dobd el még.

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál."
 

Sziasztok!

Várakozás... Olyan fájdalmas tud lenni, mint semmi más. Az ember mindig vár valamire, vagy akár valakire, és ezt most nem úgy értem, hogy az asszony bement a boltba és mikor jön ki, vagy akár, hogy 5 perce itt kéne lennie a busznak holvan?! Nem... Arról probálok irni mikor valójában nem is maga az ember vár hanem a lelke. Mikor arra vár valaki hogy múljon a szenvedés. Az ember mikor elkezd valamiben reménykedni és várja hogy bekövetkezzen akkor csak annyit érez valami belül a testében nincs helyén és ahogy tellik az idő egyre jobban elcsúsznak a dolgok. Várni... Az egyik legnehezebb dolog a világon. Várni arra hogy észrevegyenek vagy, hogy jobb legyen vagy, hogy valaki megszeressen. Közeledik az "esemény" amire várva vársz, szíved nagyokat dobbant és agyadban szinte szikráznak az elekronok. Az utolsó pillanatig aggódsz és nem hiszed el hogy bekövetkezik. Sajnos gyakran nem is következik be. Ekkor szokott eljönni a földi pokol. Örülten fáááj. Talán sokszor ez így jó. 

www.youtube.com/watch 

Én most éppen valakire várok. Várom hogy belépjen pedig érzem hogy nem fog. És azt karjával átöleljen. Érezzem erös testének gyöngéd érintését. Puha ajkát az ajkamon. Ahogy átadja magát nekem. Nem kér, ha adok elfogadja. Agyam kikapcsol csak a testem funkciónál. Minden érintésre reagál. A vágy magával ragad, megcsupaszít. A ruháim szinte maguktól esnek le rólam. Nem tudom hol vagyok, csak az érzékiség van,az leng körbe. Valaki van aki engem akar. Most boldog vagyok. A szenvedély dallama lassan szétárad bennem és a testem erre a furcsa vad és ösi dallamra táncol. Ő a zenész testem a hangszere. Játszik rajtam. Kinyitom a szemem és az övébe nézek, de őt nem találom benne csak a vad tűzet melyet a vágya táplál, ami irántam és tölem származik. Mély sóhaj hagyja el az ajkam. Még akarom. Nem birnám abba hagyni, mert az egyenlő lenne a halálal. Olyan tiszta ez az érzés. Olyan zavaros mégis minden. Tudtam, hogy rá van  szükségem. Remélem ö is tudja. Megadnék mindent azért hogy karjaiban maradjak. Nem bánnám ha most kéne meghallnom, hisz vele vagyok ö ölel és vigyázz rám. Istenem de egyedül voltam eddig, észre sem vettem. Átjára testem a bizsergés elsö hulláma. Elönt a forroság. Ebben a höségben egymás lelkében égünk el, mig testünk egymásé lesz. Érzem közel a vége. Fejemet mellére szórítom. Hallom ahogy dobog a szíve szinte kiesik a helyéröl. Ajkát fáradt nevetés hangja hadja el. Zihálva köszöni meg mit adtam neki. Én becsukom a szemem és nem félek. Tudom jön az álom, melybe belefekhetek. Puhán körbe vesz a tudatlanság. Biztonságban érzem magam mert ő itt van. Nem félek az ébredéstől. Lassan kinyitom a szemem. Elaludtam. Körbe nézek csak én fekszem az ágyon. Hát csak álmodtam?? Az nem lehet hisz érzem még az illatát, érzem az érintéseit. Fáj hogy elment, de tudom, hogy nem maradthatott, mert ez csak kettönk titka...