"Mindenapok"-érzések

www.youtube.com/watch 

Szervusztok!

Mivel is kezdjem. Mi is az amit elkéne mondanom a mai napomból, ami még másokat esetleg érdekelhet is. Az az igazság mire ide kerülök a gép elé elfelejtem miről is akartam íeni. Ez van öregszem. Irtam már pár dologról. Véleményeztem pár dolgot már. Most úgy érzem mintha zsákutcában lennék. Idönként nem értem miért is kéne ide irnom. Jön a kérdeés tényleg olvassátok vagy csak irok a nagyvilágben magamnak. gondoltm rá, hogy megint megprobálkozok a vers irással, de szerintem ahoz több kell mint a mi bennem van vagy valaha is lesz. Bár kezdem megfejteni elemezni felismerni érzésimet, mégis mindig olyan mintha nagy őszegyúrt golyó lenne a szívem helyén. Csak darabokat tépek ki belöle és megformázom, majd megkeresem a helyét a polcon és oda rakom. Ez lenne a depresszió? Ez nem hangzik valami jól... Az lennék? Nem tudom...

Gondoltam azért még pár dolgot elárulhatnék magamról. Ebből kiindulva gondoltam minden bejegyzésembe beteszek egy kis leírást egy olyan dologról jelenségről, amit nagyon szeretek. 

Tessék hozzá zenét is meghallgatni úgy teljes az egész:www.youtube.com/watch

Vihar

Este van. Süvít valami odakinnt. Kinézel az ablakon a fák lombkoronái lengedeznek. Alig észre vehető a változás mégis van egy érzés amit elindít benned. Szabadság. Fuss rohanj a szélel. Kinyitod az ablakot, hogy érezd a csípős szelet az arcodon, de te nem csak azt érzed hogy fúj és hideg. Érzed az üzenetet, ami ebben a nagy erőben rejlik, ami megilyeszt, de egyben felemel és felfrissít. Nem akarsz a szoba fogságában maradni. Már öltözöl is hisz téged egy a szoba biztonságánál sokkal nagyobb erő hív, hogy éld át vele a tisztulást. Ki lépsz a szél nagy ereje kicsit megrémít, de nem hátrálsz. Haladsz dacolsz. Mélyet szippantasz és érzed lassan itt az eső. A fák meghajolnak a vihar elött. Recsenések törik meg a süvítést. Egyszer csak villanás rázza meg a horizont sötét csöndjét. Tudod mindjárt jön. Jönnie kell. -"Jöjj oh áldott esö"-mondogatod. Várakozásod nem tart soká. Érzed a nedvességet a levegőben. A nedvességben a tisztulást, a tisztulásdban az újrakezdést és az újrakezdésben magát az Életet. Első hideg cseppje a viharnak meghunyászkodásra kényszerít. Már előre érzékelteti veled a nagyságát, az égbolt, a felhők. Fejet hajtasz nagysága előtt és evvel vissza nyered a harmóniát, ami a lekedet teljesen megszállja, majd hirtelen dörgés rázza ki belőled az összhangot. Most úgy érzed ez nem nyugtat. Kicsit becsapva hajtod le a fejed, de rájössz vissza adja a nyugalmat csak várj. Várj amig véghez visszi nagy tervét. És már érzed a rád hulló cseppeket. Boldogan emeled arcod az égre. A víz elönt beborít. A dörgésekben a szél hangjában és az eső koppogásában különös dallamot vélsz felfedezni. Lassan mozogni kezdesz a különös dalra. Ahogy a dallam üvöltő melódiává mozgásod is lassan táncá erősődik.  Nem rémiszt és nem taszít semmi attól amit a vihar adhat. Nyílt szívvel fogadsz be mindent, ami csak körülötted zajlik. Érzed lassan nyugszik az dühöngő égbolt. A felhök felett már-már egy két törtető, erős csillag ki-ki kukocskál. Ontja magából a nyugalmat. Ezt benned is szétárad. Te is kezdesz lenyugodni a tájjal együtt. Mintha összefortatók volna, te érzed amit ő és viszont. Lassan térdre ereszkedsz, kezeddel temeted az arcod. Érzed, hogy nedves, de nem tudod eldönteni a te könnyeid, vagy csak a sötéten síró égbolté. Lassan össze szeded széthullot lelked darabjait, de helyre raknod már nem kell. Az eső utáni nyugalom helyre állítja mit az orkán darabokra tört és átmosott a kosztól. Újjászületés  rejt a lelkedbe. Új reményekés új vágy magjait ülteti el a szívedbe, amik rögtön gyökeret is vernek. Érzed hogy tiszta a lelked. Csak az fáj, hogy hamar ment el a vihar melytől nagyon sokat kaptál...

 

És a szöveg után:

www.youtube.com/watch

Mai napi idézet:(egy nagyon kedves ismerösöm irta):
 

"Az esőben állok, tisztára mosom magam.
Körülöttem csak a cseppek hangja.
Nincs senki más csak én és a vihar.
Ilyenkor minden más teljesen kihal.
Fázok, de nem számit, elborít a víz.
Magamba szívom az illatot, amit az ég sír.
Polom rám tapad, mellbimbóm kemény
Víz folyik az arcomról, éled a remény.
Átveszem a vihar erejét, lüktet, él
Egyesülök vele, ereimben vízként folyik a vér.
Szívem hangosan ver, én vagyok dörgés.
Kiabálok, sikítok, velem forog a pörgés.
Lassul az egész, már alig alig kopog.
Belül a lelkem is már csak halkan zokog.
A víz beterített, majd eltakart.
Eggyé váltam a természettel és az erő megmaradt."

 

VÁROM A VÉLEMÉNYEKET A BLOGOMRÓL. NAGYON ÖRÉLNÉK A VISSZA JELZÉSNEK. kÖSZÖNÖM.

Sziasztok!

Nagyon régen nem irtam. Sajnálom, hogy ez így alakult, de úgy éreztem nem tudok olyat írni, ami titeket egy kicsit is érdekelne. Talán unalmas az életem...:( Van ez így. Megosztom veletek egy újabb gondolatom.

www.youtube.com/watch

Nagyon nehéz idönként. Megbénít a fájdalom a félelem. Mitől félek én magam sem tudom és, hogy mitől fáj azt még kevésbé. Egyszerűen csak bennem lakik mind a kettő mióta eszemet tudom. Vannak hosszabb rövidebb idők mikor nem érzem, megnyugszom, boldog vagyok, de mikor már elhinném, hogy elmúlt újra jön gőzerővel. Letaglóz földhöz vág. Érzem ahogy szétárad bennem, mint a nikotin mikor az első slukkot szívom a cigiből. Ilyenkor nagyon nehéz... Te éreztél már ilyet? Ilyenkor álmodni lenne jó valami szépet nyugodtat nyugtatót, de nem tudsz és ha tudnál is félsz aludni, mert mi van ha rossz az álom? És ha jó? És ha jó, és felébredsz nem fog jobban fájni? Másra nem gondolsz csak arra hogy végre múljon az éjjel. Mindegy mivel csak vége legyen Ne kelljen magányosan feküdnöd. Ne kelljen összekuporodnod és az ürességet érezni. A dermesztő magányt. Csak egy érintés csak arra vágysz, hogy valaki a testével szeressen. Ha szerencsés vagy megkapod. Valaki aki oda hajól megcsókol, lassan alig észrevehető remegéssel az ajkán. Neked adja magát, majd fejest ugrasz az illatában. Elfelejted hol vagy, ki vagy. A gondolat nem marad benned csak az érzések és az érzékelés. Majd az érzékelés olyan nagyra nő, már nem is érzel tőle. Azt  tudod, hogy még még többet kell, hogy elvegyél, és tudod azt is amit elveszel vissza adod, ezt észre veszed, de a tested már nem csak a tiéd. Megosztod ahogy a másik is megossza veled az övét. Lassan olvadtok eggyé rettentően forró tűzben. Arra eszmélsz valaki hosszan csókol és te vissza csokólod. Próbálod lehűteni magad de a vágy tűze nem nyugszik nem hadja magát az követel és ha nem adsz elveszi. Öleled csókolod a megmentőd. Tested meg-meg remeg. Várod folytatást. Nem tudod mit csinálsz csak ösztönösen megcélzod azt ami neked kell. Lassan megrágod a szádba megforgatod és ízlelgeted a kéjt nem akarod, hogy akár egy kicsi is elvesszen belőle,hiszen az ami életben tart, amire most szükséged van mint a levegőre, vagy talán még annál is jobban. Szíved dübörög te cselekszel. Örömet akarsz okozni és neked is nagy szükséged van rá. Lassan végig símítod az izmos mellkast és azt a formás hasat. Kezedet száddal követed. Leheletnyi csókok. Közben beszívod finom illatát. A hasát alhagyva mész lejebb és ha akarnál se tudnál megállni. Csak vissz magával az ár és te boldogan játszod az uszadékfa szerepét. Megadod ami neki kell és utána te is megkapod. Majd egyszer csak úgy érzed, valami robbanás készülödik benned. Hirtelen megilyedsz, hogy ezzel vége,de már nem bánod, úgy érzed ezek után nem lehetsz már boldogtalan. Engeded magad robbansz repülsz szárnyalsz. Tested ott marad az ágyon csak szellemed, lelked megy egészen fel a csillagokhoz. Érzed a szabadságot a mérhetetlen boldoságot tizedmásodpercekben, de mégis úgy érzed örökké tarthat. Majd rájössz, hogy nem, ez nem tart örökké, de még reménykedhetsz még nincs vége, de jaj, jön az a végső pillanat mikor rá kell jönnöd nincs végtelen és ennek is vége. Csak egy pillanat. Ekkor már elfogadod, és nem is bánod, mert ha pár másodpercre is de tiéd volt a boldogság a szabdság és a világmindenség...

Sziasztok!

Mély elnézését Mindenkinek, hogy nem írtam, de hulla vagyok 2 napja... Aki kitalálta a délelöttös müszakot az kapja be!!!!!! Tegnap egész nap aludtam munka után. Jó volt kicsit kipihenni az embereket. Inkább foglakoznék állatokkal. Igen... Ma nem telt annyira eseménytelenül. Találkoztam egy régi barrátommal. Hívjuk Erikának. Szóval Erával találkoztam és annyira élveztem a társeságát mint mostanában senkinek. Jó volt Vele beszélgetni. 

Barátnő ügyben nem változott semmi... Csak annyi hogy nem találkozok vele ezen a héten. Jővő héten meg nyaralok. Irány balcsi wááááá, de jó lesz. Végre egy kis kikapcsolódás. Rám fér. Tényleg nem is meséltem a múltkori sztorim. Találkoztam volt sulistársakkal és közben egy tavalyi szeretőm megjelent a találkahelyen. Különösebben nem érdekelt a dolog, mind addig amig meg nem jelent abban a kávézóban amibe mi is beültünk. Hála égnek elég diszkrét a szentem... Csak finoman oda köszönt és ült is le a helyére. Na de a lényeg mire hazaértem az msn-en már ott várt az üzi hogy nagyon jól nézek ki mostanság. Végülis csaknem egy éve nem találkoztunk. Szóval mindjárt írtam is vissza neki hogy hmmm?(igen roppant értelmes) Mire vissza irta hogy sokat fogytam. ÉS wááááááááááá tényleg. Na szóval végülis a lényeg hogy nagyon jól esett a dolog. Jah és amiéret leírtam az az, hogy a napopkben azon gondolkodok, hogy felhívom és esetleg megpróbálkozhatnánk pár dologgal. Nem tudom, hogy megtegyem e. Nem véletlen lett vége. Egyszerüen nem müködött köztünk szerintem, de persze annyira nagyon nem is erőltettem. Úgysem tudtam volna megadni neki amit neki kellett volna. Neki a szívem kellet volna, amit oda nem adhattam neki, de most sem tudnám. Úgyhogy ezért a problémázás a telefonnal.Szerinted mit tegyek?? Nagyon szükségem lenne rá pontosabban valakire.  Most már tényleg rá jöttem nekem szex kell. Full szex Töményen és keményen. Ez az amire vágyom, de nagyon. ááááááááááááááááááááá. Kezdek megörülni asszem. Nekem ennyit nem mostanában jelentett a testiség. MOST NAGYON KELL. Fasza... 

Mai napi idézet:"Tánc közben az lehetsz, ami csak lenni akarsz abban a pillanatban."

Sziasztok!

Ma megnéztem egy-két blogot. Nagyon kevés tetszett... :S Lehet hogy túl kritikus vagyok. Mondjuk ami tetszett az iszonyat tetszett. Ebbe a műfajba valaki vagy jó vagy nem?? Vagy csak tényleg sikerült pont a szélsőségeket kifognom. Na mindegy remélem az enyém tetszeni fog annak aki olvassa...

A mai napom megint nagyon eseménytelenül telt. Talákoztam "barátnömmel". Minek?? Nagyon nem volt kedvem. Egyre jobban belém rágja magát az érzés, hogy nekem egyáltalán nncs szükségem most erre. Kezdem ez miatt nagyon kellemetlenül érezni magam. Talán ez a minimum ha már öszintén nem tudom neki megmondani. Sok a pro és sok a kontra ami vissza tart vagy távol tart ennek az ügynek a lezárásától. Nagyon negatív... Nagyon kellemetlenül érzem magam ez miatt. Szóval még nem nagyon tudom mi lesz. Azt viszont biztos tudom, hogy nekem nem erre van szükségem mint az már írtam is. Hogy mire azt viszont pontosan nem tudom. Valakire és senkire egyben. Aki jön és elmegy és akkor jön újra mikor én szeretném Gondolom sokan vágyunk ilyenre. Érzelem mentességet akarok. És most nem az akkor érzetre gondolok. Hanem arra az érzelem ami belevési magát az ember agyába és lelkébe. Ami átjárja. Nekem most csak a szexxel járó érzelemre lenne szükségem, esetleg egy baráti empátiára. azt hiszem...

Mai napi idézet:"Csak józanul nézz, s ne vakon csodálkozz!" Dante Alighieri

A cím teljesen jellemzi a gondolataim összességét. Miért vagyok és miért vagyok az aki, és aki vagyok az jó??????? Nagy kérdés... Kevesebb lennék mert bi vagyok?? Nem nem hiszem... Vagy kevesebb lennék mert nem tartozok magasabb társadalmi körökhöz? Nem nem hiszem... Akkor miért próbálja velem elhitetni a társadalom? Egy vagyok a 6,5 milliárdból vagy csak egy a 6,5 milliárdból. Nagy kérdés mi?? :D Talán nem is lényeg mégis idöről idöre foglalkoztat. Megfejteni vágyom ezt a bonyolult rejtvényt, amit  életnek hívnak. Elárulok neked egy titkot Kedves Olvasó szerintem nem fogom. Persze reménykedni lehet... 

Aki olvasta az Aranyíránytűt (aki nem az olvassa el) biztos elgondolkodott már azon milyen Damienje lenne (a könyvben a lélek az emberek mellett sétál állati alakban, mindenkinek más állata van, neve: Damien). Én ezen sokat gondolkodtam és nagyon nem tudom. Talán szurikáta:D De tényleg nem tudom...

A harmadik amin gondolkodtam a megfelelés. Miért kell megfeleni?? Véleményem szerint csak önző érdekből. Mivel így könyebb kijönni az embertársainkkal. Álarcot viselünk mindannyian. Nagyon sok álarcunk van. A családunk elött a társadalom elött a munkahelyen. Talán a legcsupaszabbak a párunk és a barátaink elött vagyunk. Még saját magunk elött sem vagyunk teljesen álarctalanul. Miért?? Megijednénk magunktól?? Szerintem nagyon is... Fájna saját magunkat saját magunknak látni, ezért nem tartunk tükröt magunk elé. Másokat meg azért nem engedünk csupasz valónkhoz közel, mert sebezhetőek leszünk. Nagyon sebezhetőek, és az életbe maradási ösztön arra késztett minket, hogy húzzunk egy éles határt. Hogy ki hol húzza meg?? Hát nagyban befolyásolja szerintem a gyerekkor hisz akkor még nincs ilyen határ, vagy az ki mennyire naiv. Hisz akit sok csalódás ért az élete folyamán egyre jobban kizárja magából az embereket. Aki naiv az meg hisz mindenkinek. Tehát a naivitás a csalódások hiánya vagy az értelem hiánya? Nagy kérdés. Mindannyian kicsit naivak akkarunk lenni. Jobban mint amennyire vagyunk, mivel valamennyire mindenki az. Szeretnénk hinni a szép dolgokban, mint például a mindent elsöprő szerelem a nagy "Ő" és a feltétlen boldogság. Tényleg van ilyen? vagy ezek csak írói útópiák? A sorsunk meg van irva, vagy mi alakítjuk az életünket 100%-ban? Olyan kérdések ezek mind amiken egy életen át gondolkodunk. "Az Élet nem más, mint álom a halálig" mondta egyik volt barátnöm. Azt hiszem nem volt igaza. Az élet nagyon is valós. Az élet nem álom hisz él, pezseg, buzog és zajlik. Folyamat változik és mi is változunk vele. Új szokásokat veszünk fel és régieket hagyunk el. Változnak a barátok a szerelmek és az érzések mélyülnek vagy épp az ellenkezője felszínessé válnak. Egy biztos tökéletesen élni nem lehet. Mindenkinek megfelelni nagyon nehéz és idönként az álarc viselése teherré válik..

Mai napi idézet:

"Nem hiszek az Elrendelésben,
     mert van szivemben akarat,
                  s tán ha kezem máskép legyintem,
       a világ másfelé halad."
  Babits Mihály